Ezzel a címmel tartották Baróton a hét végén a negyedik fúvóstalálkozót, az örömzenélésre a város lakói is kíváncsiak voltak, színültig megtöltötték a kedvezőtlen időjárás miatt kényszermegoldást jelentő művelődési házat.
A kora délelőtti órákban a város utcáin közel százötven muzsikus zeneszóval vonult fel, hívta meg a lakókat a nem mindennapi eseményre. A művelődési házban a nézősereg folyamatos tapssal biztatta a fellépő mezőfényieket, a mikóújfalusi, az újtusnádi, a nagybaconi, a köpeci Hangafa és a házigazda Csala kürtje fúvósait. A műsorszámok igen változatosak voltak, az indulók mellett számos keringőt, polkát, csárdást, klasszikus zeneművet és modern darabok feldolgozását hallhatta a nagyérdemű.
A Csala kürtje vezetője, Vágási István a Szatmár megyei mezőfényiek részvételét emelte ki. Mint mondotta, újdonságot jelentett, ahogy a sváb gyökerekből táplálkozó együttes a székelyföldiek által megszokottól eltérő zenevilágát mutatta meg. A határ mentiek vezetőjének, Czier Zsoltnak köszönhető a hangszerekből, hangszertartozékokból és azok karbantartására alkalmas termékekből nyílt kiállítás létrehozása és a tombola nyereményeinek biztosítása is. A sorshúzáson a szerencse leginkább a barótiaknak kedvezett, hiszen itt maradt a főnyeremény, a kürt és a menetkottatartó, de nem mentek haza üres kézzel a köpeciek és a nagybaconiak sem.
A barótiak egyik hagyományteremtő szándékát, hogy a városi temetőben nyugvó néhai zenésztársaik előtt leróják a kegyeletet, a rossz idő miatt nem sikerült megvalósítani, de még ezen a héten pótolják.
