Hogy lehet nemzetet vigasztalni, mikor a nagy történelmi játszótéren meghal az apád?
Hogyan lehet belérúgni a sunnyadókba, mikor Isten magához szólítja egyszülött fiadat?
Amikor az anya csak nézi költő fiát, s a nyomorult fronton kihűlt apjára gondol, ki százötvenezer magyar s tízszer annyi nem magyar közé elegyedett, belényugodva a feltámadásba?
Utassy József felesége most szedegeti össze szerelme elhullott hajszálait, s ki tudja, mit cselekszik azokkal?!
Egy özvegyen maradt ország mit cselekszik a költő sírja mellett? Körülnéz, és foganni akar kétségbeesetten, hátha! hátha!
Sírhat, akit a gyász
öltöztet föl, sírhat!
Magyarországot s nemzetet sirató versei szembeköpés-szerűen érkeztek teáskannánk, borospoharunk mellé.
Ő azok közé tartozott, akik még tudták írásban adni aggodalmaikat, félelmeiket. Nézte belülről, ahogyan romlik a teste s a nemzeti jövő.
Egyik utolsó versében, immár őszen, azt írta, s nem is hánytorgatva vagy számonkérőleg, hogy mi fölhoztuk a zászlót ide, a csúcsra, indulnánk lefelé...
Nem úgy jött Erdélyországba, hogy csodát lásson. Látni akartak bennünket. Mifélék s mi célból vagyunk? Úgy ötven esztendővel ezelőtt, mikor Háromszéken bennünket legelőször meglátogattak — Utassy, Kovács István, Kiss Bence —, azzal búcsúztak, hogy látták — Erdélyt.
Volt idő. Volt ideje neki is.
Didergő bakancspár (Ő sora) után hogyan volt ereje még összefacsarodni egyetlen gúzsba, s kimondani:
Istenre esküszik,
s Pilátus piacán
harmincezüstködik
rongy bajtársad: Hazám!
és ahhoz hogy volt erő? —:
Bükkszenterzsébeti
senkim, jézus krisztus:
Apám, Édesapám!
Elmene az apa- s nemzetféltő, meg-megsirató Utassy József költő.
Sírja mellett csak annyi huzat vagyon, amennyit meglibbentett szoknyák kavarnak. Megtért fiához, kit húszévesen szólított magához a Nagyapa, ne lenne egyedül.
Immár elegen vannak tova túlfelől.
Hétszentség volt számára a vers. Egyebet nem is írt. Az az igazság, hogy ínséges időkben is rág valamit a nemzet. Ha nem egyebet, hát verset. Utassy versein könnytelen rágódni nem lehet. Éhen sem.
Adom a szót, vidd tovább, fennhangon:
Némulj el, nagyon fájsz, haris!
Honvágy kínoz hazámban is.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
