Eltérően az előző évektől, amikor bőröndökkel hozták atlétáink az országos bajnokságokról (a korosztályokra való tekintettel használjuk a többes számot) az ilyen-olyan érmeket — azt most ne is említsük, hogy volt idő, amikor három atlétánk szerepelt az olimpián..., akkor kellett volna megálljon az idő! —, idén mintha a cunami söpört volna végig atlétikánk háza táján, olyan szegényen maradtunk, mindössze egy bajnoki ezüstéremmel (Halapciuc — 800 méteren az utánpótlás-korosztályban).
Mintha nem volna műanyag borítású pályánk, mintha nem volnának atlétika szakos tanáraink... Egy ilyen pálya se vonzza a gyerekeket, ennyi atléta szakos sem tud felfedezni egy maréknyi tehetséget... Csak azt ne mondják, hogy kihaltak Háromszéken, Erdővidéken a tehetségek! Azt ne mondják!...
Nos, ezekkel a gondolatokkal kerestem meg Kodolányi Andrást, a megyei atlétikai szövetség elnökét, aki korábban maga is atléták nevelésével foglalkozott, és eredményesen.
— Tanár úr, érted ezt a ránk zúdult szegénységet?
— Egyszerűen kifogytunk a lelkesedésből. Hiányzik a tanárok, a versenyzők ráhangoltsága. Pálya van, felszerelés van, adott az anyagi háttér, a pénz, az évekre visszanyúló munka, s még sincs eredmény... Nem marad más hátra, mint bízzunk abban, hogy az új törvény — az új tanévben az I—IV. osztályokban már testnevelő tanárok tanítják a testnevelést, tornát — meghozza az eredményt.
— A már említett ráhangoltságra hoztak-e valamilyen törvényt? Mert különben...
— Ez az, ami elgondolkoztat... Na de mondok neked egy jó példát. Itt van például a Buchlea házaspár, mindketten — Mircea és Mónika — atlétika szakosok, együtt elindítottak egy korosztályt az atlétika útján. Bevonták szépen a szülőket is, a gyerekeket elvitték edzőtáborba, ahol igen komolyan foglalkoztak a kis atléták széles körű nevelésével, naponta rendeztek valamilyen játékos versenyt, versmondástól el egészen a tábor körüli takarításig. Ők nem sajnálták szabad idejüket... Kapcsolatot teremtettek a debreceniekkel, remek dolgokat végeznek, meglásd, ez nem marad eredmény nélkül. Tudod, mit, kellene vagy 4—5 ilyen család még.
— Na de mások is eljártak edzőtáborba, s ott dolgoztak...
— Hogy milyen eredménnyel, az majd kiderül az új iskolai év elején, amikor össze kell állítaniuk a csoportokat.
— Értem. Mondd, te hiszel a tanár-tanuló közötti összhangban, vagyis hogy érthetőbb legyek, amilyen a tanár sport- és munkaszeretete, olyan a tanítványoké is? Mert úgy tapasztalom, látom, hogy itt van valahol elrejtve az a magyarázat, mely a hanyatlóban lévő sportmozgalmunk gondját-baját orvosolni tudná.
— Én mint szövetségi elnök ezen az igazságon nem változtathatok.
— Milyen szövetségi rendezvényekre számíthatunk az ősz folyamán?
— Október 2-án a vakok és gyengén látók országos bajnokságára kerül sor a városi stadionban, október második hétvégéjén lesz a Péter László Kupa, mely Erdély magyar iskoláinak diákjait hivatott versenyre szólítani, aztán megrendezzük a megyei krosszbajnokságot, a megyei négypróba- (tetratlon) bajnokságot.
— A tavaly elkezdett téli terembajnokságnak lesz-e folytatása?
— Tervünkben van. Nézd, annyi sportterem épült (s épül) — lásd Bereck, Kézdivásárhely, Gelence, Kovászna, Uzon, Bodok, Sepsiszentgyörgy, Barót... —, hogy minden héten más-más helyen lehetne egy fordulót rendezni. Láttam, a gyerekek élvezték a versenyeket, lelkesen álltak rajthoz, nagy volt a győzni akarásuk. Ezt a fedett pályás versenysorozatot feltétlenül folytatni kell. Mert különben úgy járunk, hogy a felfedezett tehetségeket reménységekként temetjük el.
Megnyugodhatunk, hiszen csak az éremszállításban szünetel az atlétikánk, a pályáin megszakítás nélkül zajlik az élet. Versenyt verseny követ, s ily módon folytatódik a tehetségek felszínre kerülése. A tovább nevelésükről részben az új tanév válaszol, merjük hinni, jól.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
