Pedig milyen büszke volt alig öt esztendeje a polgármester, hogy átadhatta, s a tanácstagok, amiért ott lehettek, s a nem mindennapi megvalósítás okozta dicsőségből egy kevés rájuk is hullt. A pályázat által a fenntartásra biztosított pénzalapot törvényesen felélték, onnan kezdve egyre inkább tehert jelentett a város számára. Teher volt, mert nem akadt elég, ki beköltözött volna, mert hiába a kevés, ellátásra szoruló, az alkalmazottak számát nem lehetett csökkenteni (váltást biztosítani, a szabadságot, szabadnapokat ki kell adni, az őrzést sem mellőzhetik), mert az élelmiszer és közköltségek árai az egekbe szöktek, a bentlakók nyugdíja és az önkormányzat jövedelmei nem tartottak lépést azok emelkedésével. Tanácsülésen többször is elhangzott, az otthon fenntartása havonta közel húszezer lej veszteséget okoz.
Na, azzal tovább nem kell számolni! Mi több, az anyagiakon túl egyéb hasznot is hajthat, politikai tőkét lehet kovácsolni belőle. Némelyeknek azért, mert a kormányon levő másikok megszavazták a megszorító intézkedéseket, amazoknak pedig, mert emez rátette a lakatot... Mindennek van itt értelme, kérem!