A Kézdimartonfalván élő, negyvenkilenc éves Faragó Ernő több mint húsz éve foglalkozik a régi tárgyak megmentésével. Gyermekkorában is gyűjtötte a régiségeket, később már minden érdekelte, amit régen készítettek, használtak az emberek. Édesapja rokonságban állt néhai id. Haszmann Pállal, ő és fia keltették fel érdeklődését a régi tárgyak iránt, és hívták fel a figyelmét arra, hol és mit keressen. Huszonegy évig villanyszerelőként dolgozott, ezért rengeteg padláson is megfordult. Ha meglátott valamilyen régiséget, azt elkérte. A kilencvenes évek elején gyűjtött érckályhákat a csernátoni múzeumnak adta. Jelenlegi gyűjteménye egy kisebb szobát foglal el. A polcokon negyvenegy régi vasaló, tizenhét kisebb-nagyobb mozsár, kávédarálók, csengettyűk, gyertyatartók, régi lámpák és sok-sok más tárgy, melynek java része szülőfalujából és annak környékéről származik, de gyűjteményében kézdivásárhelyi, kovásznai és torjai darabok is akadnak.
Tusa Levente szentkatolnai polgármester felkérésére állította ki gyűjteményének egy részét a hatolykai falunapokon. Mint mondja, egyre nehezebben megy a gyűjtemény gyarapítása, mind kevesebb régi tárgy lelhető már fel, az évek során a más vidékekről érkezett régiségkereskedők is felvásárolták, napjainkban pedig a romák viszik fel egy-egy régi tárgy árát. Ettől függetlenül nem hagy fel a gyűjtéssel, mely már szenvedélyévé vált. Faragó Ernő azt is elmondta, felesége mindenben támogatja gyűjteményének gyarapításában, a régiségek miatt soha nem volt vita közöttük.

A másik mezőföldi régiséggyűjtő a Hatolykán élő, tizenhét éves Fejér Rudolf Csaba, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum tanulója, aki négy éve fogott hozzá régiségeket gyűjteni. Kedvenc tantárgya a történelem. Leginkább a katonaélethez kapcsolódó tárgyak keltették fel érdeklődését, gyűjteményének első darabja egy német rohamsisak volt, ami mellé még ötöt szerzett be. Szakszerűen elrendezett papírpénz-gyűjteménye is figyelemre méltó, ezenkívül szobájában régi képek, katonagombok, kardmarkolatok, szuronyok, kulacsok, hüvelyek, petróleumlámpák, jelvények és egyéb régiségek láthatók. Tárgyait Hatolykán és a környező településeken szerezte be nagyapja ismerőseitől és keresztapjával, Bögözi Botonddal is szokott csereberélni. Nagy álma, hogy kis hadtörténeti múzeumot hozzon létre, a helyiség már megvan, szülei mindenben támogatják, de még nincs elég katonasággal kapcsolatos tárgya ahhoz, hogy egy egész szobát be tudjon rendezni.