A kilencvenes években a szakszervezetek a csendes többséget képviselték, de korántsem olyan társadalmi erőt, mely rányomhatta volna pecsétjét az ország jelenének vagy jövőjének alakulására. Voltak jobb pillanataik, főként a jobboldali kormányzások alatt, de igazi tekintéllyé, szervezett, jól irányított, eredményes érdekszervezetté nem váltak.
Teltek az évek, maradtak a kilencvenes fordulat után a szakszervezeti mozgalom élére került vezetők. Már az akkori hatalmak is sokat tettek, hogy kompromittálják, szétzüllesszék az érdekképviseleteket. Egyfajta kegyelemdöfést jelentett a mozgalomnak, hogy elcsalogatták embereiket a politikai pártok, miniszterelnököt, minisztereket, képviselőket választottak soraikból. De sokan ottmaradtak, s szemmel láthatóvá vált: nemcsak a munkavállalók érdekeit képviselik, saját boldogulásukat sem hanyagolják el. Hatalmas vagyonokra tettek szert, s mert az államnak, illetve a mindenkori kormánynak anyagilag is kellett támogatnia a szakszervezeti mozgalmat, megszülettek a hatalommal való, máig tartó szemérmetlen összefonódások is. Fogát vesztette tehát ez a mozgalom is, bizalmatlanság övezi a vezetők egy részét. A nagyobb baj mégis most, az utolsó esztendőkben következett be. Sok-sok — túl sok — tiltakozási kísérlet bukott el, és számos egyszerű tag érezte úgy: nem érdemes a szakszervezetek hívó szavára hallgatnia, mert kiszolgáltatja magát a munkaadóknak, a politikai hatalomnak, s még többet veszít, mint ha befogná a száját. A Boc—Băsescu-féle jobboldali kormány ugyanis nem érte be a szakszervezeti vezetők korrumpálásával párosított megvesztegetésükkel, nem riadt vissza attól sem, hogy megfélemlítse az embereket, hogy kilátásba helyezze: elbocsátásokkor, leépítésekkor azok kerülnek a listára, kik tiltakozni merészelnek. Ma már elmondhatjuk, a bizalmatlanság, félelem irányítja az embereket. Válság van, kevés az állás, s ha kicsi a pénz, akkor is jobb azt a keveset megbecsülni, mint a hatalom ellen ágálni.
A civil társadalom is széthullt, a vezető román értelmiség egy része Băsescu zsoldjába szegődött. Márpedig a szakszervezeteknek ilyen nehéz időkben értelmiségi szövetségesekre lenne szükségük, hogy legyőzzék a minden emberben meglapuló kompromisszumkészséget, megalkuvást és fortélyos félelmet. Erre sincs egyelőre sok remény, de hagyomány sem Romániában. S így arra sem, hogy a sokat ígért forró ősz, mely kiforgathatná sarkából az országot, bekövetkezzék.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
