A demokrata-liberális pártvezetés (maga Roberta Anastase házelnök is egy-két nap habozott) félig-meddig elismerte, hogy hibázhattak, s ígérgették, hogy új szavazást írnak ki. Végül úgy döntöttek, a tévéfelvételek dacára, melyek világosan megmutatták, hányan voltak a teremben, lezártnak tekintik az ügyet.
Az RMDSZ sem cselekedett másként, Borbély László, Frunda György nagy tévényilvánosság előtt tört lándzsát az újraszavazás mellett. Aztán változott a széljárás, és mentek ők is az elnök által kijelölt úton. Olosz Gergely frakcióvezető el is mondta, azért cselekedtek így, ,,hogy világossá váljék, a kormánypártok támogatják a nyugdíjtörvényt, és az SZDP ne tudja indokként felhasználni a bűntetőeljárás folyamán azt, hogy valamiféle törvénytelenség történt a jogszabály múlt csütörtöki megszavazásakor". És persze azt is sietett tudomásunkra hozni, az RMDSZ képviselői kellő számban szavaztak a lopás és csalás törvényesítése mellett. De hát mit is vártunk tőlük, régi mondás, aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Értjük mi, hogy tiszteletben kell tartania a szövetségnek a koalíciós egyezségeket, azt is, ha beálltak ebbe a méltatlan táncba, ropniuk kell, de azt, hogy nyilvánvaló csalásban, hazugságban, szavazatlopásban vállaljanak bűnrészességet, több, mint amit a magyarság eltűrhet. Az RMDSZ nagyon mélyre süllyedt, egyszerű eszközzé vált Emil Boc és Traian Băsescu kezében, s nemcsak az elhibázott, rossznak tartott kormányzás mellett hajlandóak a végsőkig kitartani, hanem részt vállalnak a keddihez hasonló, politikai manőveren túlmutató, közönséges lopásban is.
A nyugdíjtörvényt tehát csalással, a választópolgárok félrevezetésével a kormánykoalíció elfogadta. A két ellenzéki párt ügyészséghez, alkotmánybírósághoz fordul. Az eredményt előre nem tudhatjuk, de azt igen, hogy a parlament, mely jobb helyeken a törvényesség jelképe, nálunk a csalás, hazugság otthona, és eszköz egy maroknyi ember kezében hatalmi célok megvalósítására.