Grafikusi, fametszői művészetének kiteljesedése, vagyis első pályaszakasza az Osztrák—Magyar Monarchia virágkorára tehető, és a millenniumi Budapesten bontakozott ki — kivívta például Munkácsy elismerését festményeinek fametszetes áttéteiért —, pedagógusi munkáját viszont — melyet párhuzamosan folytatott népi iparművészeti tevékenységével — immár periférián, Erdély legkeletibb városában, a szülőfalujához közeli Kézdivásárhelyen, valamint Békésben fejtette ki.
A Bálint család régi szentkatolnai família, amit a Bálintok helynév mai megléte is igazolni látszik. Benedek szüleinek, Bálint András­nak és Ilyés Ágnesnek második fiúgyermeke. Testvérbátyja, akit Szentkatolnai Bálint Gá­borként ismer az orientalisztika s általában a nyelvtudomány, nyelvzseni volt.
Bálint Benedek elemi iskolai tanulmányait a szülőfalu római katolikus felekezeti iskolájában kezdte, és Kézdivásárhelyen tanult tovább, ahol feltételezések szerint a faragászatot is bizonyos szinten elsajátította, mivel abban az időben létezett egy műfaragászati tanműhely az ottani iparszakosztályú felső népiskolában.
Művészi tanulmányokat Pesten a Minta­rajziskolában (a későbbi Képzőművészeti Főiskolán) folytatott 1876—80 között (egy év megszakítással), mestere Morelli Gusztáv (1848—1909) volt, s később megbecsült munkatársa lett, akinek műhelyében készült például — a kor legjobb fametszőinek, grafikusainak bevonásával — az 1887-ben indított, Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben című, 21 kötetes munka illusztrálása, fametszetdúcra áttett illusztrációi. 1885-ig, Budapestre való visszatéréséig Nyugat-Európában találjuk Bálintot, Párizsban művészeti tanulmányokat folytat, majd ugyanitt és Londonban önállóan dolgozik, jelentős kiadványok illusztrálásával bízzák meg. Aztán 1885-től Budapesten a már említett, a Monarchiát bemutató mű illusztrálása mellett dolgozott a Vasárnapi Újság, a Művészi Ipar, a Pallas Nagy Lexikona számára.
Bálint Benedek grafikusi, fametszői pályaszakaszát 1902-ig számíthatjuk, amikor is rajztanárnak nevezte ki az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter Kézdivásárhelyre az állami polgári iskolába. A korabeli helyi hírlapokból (Székelyföld, Székely Újság) értesülhetünk, hogy Bálint az 1902—1903-as tanévvel kezdte meg kézdivásárhelyi rajztanári tevékenységét (Alsólendván mindössze néhány hónapot taníthatott korábban), és 1912 nyarán fejezte be, majd innen az orosházi állami polgári fiúiskolához került, ahol egy évet tanított, hogy aztán 1913-tól haláláig Békéscsabán folytasson gyümölcsöző tanári és iparművészeti tevékenységet. Bálint tanintézetének 1905-ben kiadott Iskolai Értesítője arról is tájékoztat, hogy milyen szakmai szervezeteknek volt tagja: az Országos Polgári Iskolák Egyesületének, a Brassó—Háromszék vármegyei Polgári Iskolák Körének, a Háromszék Vármegyei Tanítótestületnek, a Kézdivá­sár­helyi Pedagógiai Társaságnak (ez utóbbi 1900-ban alakult), az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Társaságnak. Tanított mind a polgári fiú-, mind a leányiskolában. Az említett iskolai kiadványból olyan adatokat is meg lehet tudni, hogy fizetése abban az évben 2000 korona volt, és jogosult volt 350 korona lakbérre, továbbá hogy a leányiskola mindenik osztályában tanított szabadkezi és mértani rajzot heti 9 órában.
A Békés Megyei Közlöny 1913. július 31-i számában közölt cikk a város komoly eseményének tartja, hogy Bálint Benedek csabai tanár lesz, aki Csabát a képzőművészet terén úgymond hatalmas léptekkel fogja előre vinni. Itteni tanári besorolásával kapcsolatban is találni adatokat iskolai kiadványokban, például a Békéscsabai Polgári Fiúiskola 1915—16. tanévre szóló Értesítőjében a következőket: ,,Szentkatolnay Bálint Benedek, r. tanár és fametszőművész, mértani és művészi rajz­oktatásra képesítve. Tanította a II. A, II. B, III. A, III. B, IV. A, IV. B osztályokban a szabadkézi rajzot; a IV. A és B osztályokban az építészetet; a III. A, III. B, IV. A, IV. B osztályokban a slőjdöt. Hetenkint 26 órát tanított. Működik 16 év, ezen intézetnél 3 év óta."

A mai Bod Péter Tanítóképző udvarán készült csoportképen az ülő sorban balról az ötödik Bálint Benedek

Rajztanár és iparművész
Bálint mind Kézdivásárhelyen, mind Békésben vállalt tanári tevékenységével párhuzamosan nagy jelentőségű és visszhangos népi iparművészeti munkásságot folytatott feleségével és alkotótársával, Nagy Karolinával együtt. A székely népművészet formavilágából ihletődött mintarajzait (női ruhadarabok, függönyök stb.) felesége hímezte, tette át maradandó anyagba, a fából készített használati- és dísztárgyakat pedig maga tervezte és maga faragta, amelyeket aztán tordai (1906), budapesti (1909), kolozsvári (1909), gyergyószentmiklósi (1910), brassói (1911), orosházi (1913) kiállításokon mutattak be.
Éppen népi iparművészeti munkásságára vonatkozóan írja Mu­rádin Jenő művészettörténész, hogy Bálint ,,elképzelései (...) beillenek a magyar nemzeti ipar védelmét szolgáló Tulipán-mozgalom programjába", illetve hogy munkálkodása ,,kapcsolódik — vagy legalább párhuzamosságot mutat — a magyar szecessziónak a népművészet díszítő motívumait hasznosító törekvéseihez." (Művelődés, 1996, 5—6.)
Bálint Benedek esetében is helytálló, hogy tanítványokban él tovább a tanár, a mester. Egy Békéscsabán, a polgári iskolában szerzett tanítvány, az 1899-ben született Jankay Tibor éltette a Mester emlékét hosszú élete végéig.

Tanítványok
Jankay Tibor (született: Deutsch) festő és grafikus budapesti főiskolai tanulmányait megelőzően választotta Bálintot mesterének, s róla idős korában is nagy tisztelettel beszélt. Ezt tanúsítja az a néhány magánlevél, amelyet az Újvilágból küldött (Los Ange­lesben, a George Papperdine College tanáraként működött hosszú ideig) szülővárosába, Békéscsabára a Bálint-örökösöknek. Az 1988. december 7-én keltezett levélben az idős művész frissen megnyílt kiállításáról számolt be, de ebből az alkalomból is szükségét érezte szólni az ifjúkorban Bálint Benedektől kapott, életre szóló művészi indításról. ,,A múlt héten nyílt meg Santa Monica városban az önálló kiállításom — írta Mészáros Jánosnak. — A kiállításon hihetetlen nagy tömeg gyűlt össze (...). Nem akarok alvó öreg lenni. A művészet örök fénye adja lelkemnek a világosságot, amit Szentkatolnai Bálint Benedek adott a kezembe." Egy másik, 1982. március 6-án kelt levélben Bálint habitusát és varázsát idézte fel Jankay. ,,Úgy gondolom, hogy a szeretet érzése a legfennköltebb érzés a világon, ha azt megosztjuk embertársainkkal, a legnemesebben cselekszünk. Erre tanított Szentkatolnai Bálint Benedek. Ő a föntieket sugározta belém. Az Ő lelke örökké élni fog bennem. Csodálatos ember volt, a Teremtő olyan nagyon gyönyörűen teremtette meg. Kevesen ismerték; Csabán volt egy ember, aki fölismerte a rendkívüli nagy szellemét, ezt az embert dr. Révész Sándornak hívták."
De nemcsak a Mestertől, hanem feleségétől és alkotótársától, valamint fogadott lányuktól, Kaimel Elvirától is a legfőbb értéket, a szeretetet kapta a tanítvány, amíg — mint gyakori vendég — megfordulhatott Bálinték Batthyány utca 1. szám alatti lakásában. Erre utal egy másik, szintén idős korban írt, keltezetlen (és Mészáros Jánosnak címzett) levél részlete: ,,Mindig szeretettel üdvözölt a Maga Édes­anyja, Elvira, aki mindig a szép kézimunkákat készítette. A Tanár úr felesége, Nagy Karolina is nagyon szeretett engem. Ez volt nekem a szent család."
Bálint emlékét halála után mintegy másfél évtizeddel is idézi a Békés Megyei Közlöny. Az 1934. június 10-i számban a dr. R. S.-sel szignált cikkben olvasható: ,,A már-már kiveszőfélben lévő fametszés legkiválóbb mívelője, a természet nagyszerű megfigyelője, fúró-faragó székely ezermester, a magyar csipke megteremtője volt, és a hatalmasok nem tudták vagy nem akarták észrevenni. Csak mi, csabaiak, akik közelebbről ismertük, láttuk nagyszerű értékeit, és sirattuk korai elmúlását. A sors azonban mégis kegyes volt hozzá, mert tanítványai csodálatos módon megérezték benne a rendkívüli embert, és az ifjúság finom ösztönével ragaszkodtak hozzá. És elmondhatjuk, hogy ezen a területen tehetsége tényleg gyümölcsöt is termett, mert nemcsak az igazán tehetségesek (Jankay D. Tibor, Bolmányi Ferenc ma már jó nevű művészek), de minden tanítványa kapott egy-egy szikrát abból a tűzből, amit a sors néki juttatott. A polgári iskola volt növendékei 10-én, vasárnap délelőtt 10 órakor leplezik le azt a szerény kivitelű, de csodálatosan élethű, igaz és művészien megoldott portrét, melyet emlékezetből mintázott a megboldogultról tanítványa, Jankay D. Tibor."
Bálintot 1920. szeptember 20-án érte a halál Békéscsabán. A helyi újságban, a Békés Megyei Közlönyben dr. Révész Sándor búcsúztatta (szeptember 23-i szám), a Székely Újság halálhírét viszont csak hetekkel később közölte, az 1920. november 4-i számban Bálint Benedek halála címmel olvasható az akkori kuszált viszonyok miatti megkésett tájékoztatás.
A Bálint-hagyaték kis része a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban található, a fennmaradt mintarajzok százait pedig a család egyik leszármazottja, a Békéscsabán élő Mészáros Jánosné tanárnő — a Bálint-házaspár fogadott leánya, a Kézdivásárhelyről származó Kaimel Elvira menye — őrzi kegyelettel.