A dióbél telítetlen olajtartalma (85 százalék) nitrogénben is gazdag. Vitaminok, mint A, B1, B6, F, C, és P, jelentős mennyiségben megtalálhatók benne, akárcsak a kálium, magnézium, foszfor, kén, vas, kalcium és mangán. Fehérjéje viszony­lag jelentős (17 százalék), míg szénhidrátokból (cukor) kevesebbet (13 százalékot) tartalmaz. Azaz a hasznos, zsírban oldódó vitaminok ellen­súlyozzák a magas olajtartalmat. Száz­gram­monként fél milligramm karotint (az A-vitamin előanyaga), míg C-vitaminból ezer grammonként háromszáz milligrammot találunk benne. Az élelmiszer- és technikai ipar olajat sajtol a dióbélből (egy kg dióbélből 450—500 g olaj lesz).
A fentebb említett táplálkozási értékek mellett egészségünk fenntartására is ajánlott a dióbél. Leginkább vérszegénység, alultápláltság, soványság, vegetáriánus étkezési szokás, cukorbetegség, hasmenés, bélparaziták, húgyúti és női betegségek esetén. Fogyasszuk nedvdús zöldségekkel vagy gyü­mölcsökkel együtt, mert mind­össze négyszázaléknyi vizet tartalmaz. Ismert étrendünkben a diós laska, a diós bejgli és más, főleg hasonlóan gazdag olajtartalmú magvakkal (tök­mag, napraforgó) történő kombinációja. In­kább kiegészítő fogyasztásra (tízórai, uzsonna, mértékletes nassolás) javallt, a megszokott étkezés után kellemetlenül terheli emésztőrendszerünket.
A diót száraz helyen kell tárolnunk, mert magas olajtartalma miatt könnyen avasodik, és ekkor már nem fogyasztható.