Jóvátehetetlen naivság lenne ugyanis arra gondolni, hogy valamelyest is változott az államfő nyugdíjasokkal kapcsolatos megítélése. Szeptember végén a parlament emelvényéről elmondott beszédében még a férfiak és nők azonos életkorban való nyugdíjazásáról értekezett, s igen sokszor kifejtette, eltartott kategóriának, szociális segélyezettnek tartja az idős embereket. Igaz, időközben rá kellett döbbennie, hogy épp e zord kérlelhetetlensége miatt népszerűsége és szavahihetősége folyamatosan zuhan, s az sem nyugtathatta meg, hogy a szociáldemokraták harcos ifjú vezére a törvény kihirdetése esetén újabb felfüggesztéssel fenyegette. Traian Băsescu pontosan tudja, most nem babra megy a játék: ha valóban referendumra kerülne sor, népe, melynek bölcsességében tavalyig oly nagyon bízott, útilaput kötne talpára. Igaz, azzal is tisztában van, a kását mégsem eszik ily forrón, a menesztésére vonatkozó javaslatot a parlamentnek is meg kell szavaznia, s egyelőre, hála a Markó Béla vezette RMDSZ-nek és a függetlenek pártjának, ha nem is nagyon kényelmes, de látható, érzékelhető többségük van.
Az államfő úgy cselekedett, mint a népmesebeli lány: adott is, nem is. A nők nyugdíjazási korhatárának megváltoztatására 2030-ig bőven lett volna ideje a mindenkori parlamentnek. A törvény más előírásai szorulnának korrigálásra: például a nyugdíjpont értékének megállapítása. Ehhez ellenben nem volt hozzáfűznivalója a bölcs vezérnek, s a házszabály szerint a parlamentnek sem áll módjában változtatni rajta.
De Traian Băsescu most időt és esetleges rokonszenvet is nyert. Holtbiztos, a demokrata nők, kik húsz-harminc év múlva kerülnek nyugállományba, védőpajzsként felsorakoznak vezérük és mentoruk oldalán.