Számtalan apró gyöngyszemként paránylanak Háromszék utóvulkáni vagy azzal határos övezetekben gyakorta rejtett, a helybeliek által rendszerint közismert borvízforrások. Több száz van belőlük ― egyik érintett falugazdánk egyenesen azt mondja, borvíznagyhatalom vagyunk ―, a hetvenes években szakemberek lajstromba is vették a forrásokat, mintegy hatszázat ― ez akkoriban magában foglalt mindenféle ásványvízlelőhelyet ―, vegyi elemzések, leírások készültek, ám azóta egységes, korszerű, pontosan dokumentált adatbázis, vagy ami az átlagos érdeklődőnek még fontosabb lenne, kézbe vehető kiadvány, multimédiás CD, internetes honlap nem készült a turisztikai vonzerővel is rendelkező bugyogókról, netán feredőkről.
Magyarán, ha valaki egy általános képet szeretne kapni a természet eme ajándékszerű figyelmességeiről ― és sokan érdeklődnének, ráadásul hivatalosabb frontvonalakról lépten-nyomon a turizmusba vetett töretlen hitbe, levegőbe kiáltott nagy szavakba ütközünk ―, keresgélhet az útikönyvekben, újságcikkekben, s alapos kutatói munka után találhat is számtalan érdekességet. Igen ám, de egyrészt ilyesmire csak a legmegszállottabbak fordítanak időt, energiát, másrészt, ha ez a fajta idegenforgalmi vonzerő nem ismert és ismertetett, illetve nincs könnyen beszerezhető információ, fájdalom, de annyi, mintha nem is létezne. Mit lehet, mit kellene tenni?
Borvízünnep Mikóújfaluban
A szeptember elején Mikóújfaluban tartott borvízünnep hosszú idő óta az első olyan, az ásványvizet, a forrásokat a figyelem középpontjába helyező rendezvény, amely megtöri a jeget. Jelzés, hogy van pár ember, aki tudatosítani próbálja, érdemes számolni ezzel a figyelemre méltó természeti örökséggel, és próbáljunk kezdeni valamit vele. Mindenekelőtt önkormányzatok, idegenforgalomban érdekeltek, civil szervezetek, vállalkozások fontolgathatnák a következő lépéseket. És itt most nem a palackozott ásványvízről, annak értékesítéséről szólunk, hanem a településeken, az azok határában található borvízforrásokról. Az ásványvíztöltéssel nem állunk rosszul, a megyében is több kereskedelmi társaság foglalkozik ezzel. Mi több, pillanatnyilag a Romániában palackozott, több mint egymilliárd liter víz több mint hatvan százaléka Kovászna és Hargita megyei üzemekből kerül piacra, ezért a székelyföldi térség világviszonylatban is kiváltságos helyzetben van. Ezzel szemben jóval nagyobb a baj a kis ásványvízforrásokkal, melyekhez viszont történetek, legendák, anekdoták kötődnek, s melyeket kellő érdekeltséggel és szakértelemmel jellegzetes helyi idegenforgalmi színfolttá lehetne emelni. Lehetne. Mindörökké csak lehetne...
Hogy szándék, elképzelés van, az ma bizonyosság. Hogy ebből mi születik, egyáltalán születik-e valami, az ma még talány. Tény, hogy kevés a szépen felújított, karbantartott borvízforrás, arról nem is beszélve, hogy néhány régi, a szocializmusból maradt ismertető táblát leszámítva ― azokon is többnyire a kémiai elemzés meglehetősen nehezen értelmezhető, az átlagos kiránduló számára jelentésében alig érdekes, apró betűs végeredménye olvasható ― az ásványvízforrások mellől hiányoznak azok a színes, érdekes információkat tartalmazó pannók, leírások (az oda vezető utak, ösvények is jelzetlenek, tanösvényekről nem is beszélve), amelyek eligazítják, képbe helyezik a nyitott elméjű kirándulót.
Balneológiai puskaporos hordó
Vissza tehát a cselekvést kívánó vélekedésekhez. Nyáguly Vilmos, Mikóújfalu polgármestere az Aquarius névre keresztelt borvízünnep jó házigazdájaként sorolja a településén lévő borvizes tényeket. ,,Mikóújfalu közigazgatási területén tizenkilenc feltérképezett borvíz van, egyik jobb, mint a másik. Legnépszerűbb borvizünk a Bedő-forrás, naponta körülbelül ezer ember fordul itt meg, elkezdve Szárazajtától Brassóig, sőt, még Predeálról is jönnek ide. Hamarább ki kellett volna ezt találni, de jobb később, mint soha. Mert az Aquarius fel tudja mutatni, nem csak megyénknek, nem csak Romániának, hanem a világnak is, hogy mi nagyhatalom vagyunk, borvízben versengünk. Háromszék tehát borvíznagyhatalom a világon, üdvös ez a rendezvény, éppen azért, hogy tudjuk bemutatni mindenkinek: mi borvízben fegyverkezünk. Nem kell elmenni az üzletbe, hanem az ember kimegy a természetbe, minden tizenhat lépésre talál egy forrást. Erre büszkének kell lennünk, s meg kell tanulnunk ezt menedzselni, kihasználni." Persze, ez a nagy kérdés: hogyan? Ha az a cél, hogy ezt az ásványvízvagyont jobban értékesítsük, miként lesz ebből több pénz, számosabb ide látogató, itt költekező vendég? A falugazda úgy látja: ,,Mi, háromszékiek egy balneológiai puskaporos hordón ülünk. Nem vesszük észre, mennyi pozitív hozadéka lehetne ennek a borvízünnepnek. Fel kell ocsúdni, fel kell ébredni, mi hiába próbálunk ide traktorgyárat és ehhez hasonlókat telepíteni, mert nagybefektető úgysem fog ide jönni. Ötlet kell, meg kell tanulni ― még egyszer hangsúlyozom ― menedzselni az egészet. A megyei tanács már elvetette a csírát, hogy ez mennyire fog kikelni, az nem kizárólag a megyeházára tartozik, hanem azokra a háromszéki településekre, ahol borvizek vannak. Silány, lerobbant állapotban rengeteg forrás van, sok településen, köztük Mikóújfaluban is, jogviszonyok, egyéb olyan okok vannak, amelyek visszahúzzák a folyamatot, de én úgy látom, hogy tényleg, ipar nélkül, kiszolgáltatva a nagyvilágnak nem tudunk más nagy lovat megülni, mint azt, hogy balneológiából, borvíznyelvből jelesre vizsgázzunk."
Fehér arany
Albert Zoltán, az Aquarius egyik ötletgazdája, a megyeháza turisztikai tanácsosa azt mondja, a rendezvény szervezése közben fogalmazódott meg igazából bennük, miért feltétlenül szükséges ezt útnak indítani. ,,Amikor felhívtam az előpataki töltödét, ők mesélték, próbálták a szomszéd megyében értékesíteni borvizüket, s azzal jött vissza a küldönc kereskedő, hogy Hargitából azt üzenik, ott hargitai vizet isznak." Ennek a ― vállalható lokálpatriotizmussal is átitatott ― gondolatnak a lényege, hogy meg kellene ismernünk saját vizeinket, lehetőségeinket. ,,Ezeket használjuk ki mi magunk, mert hiába várjuk, hogy más éljen ezzel." Vagyis nekünk, háromszékieknek kellene saját magunk számára értékesíteni ezt, és azután lehetne máshoz is fordulni, hogy fogyasszák ezeket a vizeket. Noha falvakban ismerik, élnek is az ásványvízadománnyal, de ,,amikor arról van szó, miben nagy Háromszék, a borvizek megyéje, ezt hangoztatjuk is, ám ez nem fogalmazódik meg, nem valósul meg igazából a helyszínen". Nagyon nehezen megy a kutak rendbetétele ― fejtegeti ―, nem lehet megtalálni őket, ezen kellene változtatni, hátha most ráébrednek az önkormányzati emberek, vagy aki tehet erről, hogy szedjék rendbe ezeket a borvízforrásokat, használják, táblázzák ki. ,,Hogy tényleg lehessünk a borvizek földje, és az emberek járjanak ide csodát látni."
Ezen a téren szakemberhiány is van, miközben nekik is kellene körvonalazniuk a tennivalókat azért, hogy a borvízforrásokat igazi értékként, kincsekként kezeljék. „A kőolajról mondják, hogy a fekete arany, hát ez lehetne Háromszék átlátszó aranya." Értékesíteni ezt igazából csak palackozva lehet, de ez az egyik hibája az itteni gazdaságnak ― véli Albert Zoltán —, hogy az itteni ásványvizeket alig lehet megtalálni az éttermekben, a kocsmákban. Mindenhol hargitai vagy akár még messzebbről (például a Nyugati-Szigethegységből) származó palackokat forgalmaznak ahelyett, hogy lenne tíz fajta Kovászna megyei víz. És ez nagyon fontos lenne ― hangsúlyozza ―, a kereskedőknek is rá kellene ébredniük, hogy saját értékeket kellene terjeszteni, ennek nem csak élelmiszerben vagy sörben kell megnyilvánulnia, hanem borvizek esetében is.
Ásványvízelemzés ingyen
Az ásványvíz-palackozási lehetőségek általában kihasználtak, noha még van hely más üzemek számára, de a turizmus terén további tartalékok rejlenek ― hívja fel a figyelmet Nagy József, az Országos Ásványvíztársaság vezetője is.
,,Ez nincs kihasználva, itt óriási lehetőségek vannak, és a jövőben erre kell odafigyelni, a gyógyturizmusra, az ásványvizek iránti kereslet növekedésére." Hangsúlyozza, akármelyik kis faluban legkevesebb húsz-harminc forrás található, ezért mindenik önkormányzatnak egyszer fel kell térképeznie, utána pedig el kell készíttetnie a vizek vegyi elemzését, hogy tudni lehessen, melyik mire javallt, milyen gyógyhatása van, ha van. ,,Ebben mi mint Országos Ásványvíztársaság bármelyik önkormányzatnak tudunk segíteni. Ez azt jelenti, hogy nekik ezért nem kell fizetniük, mert az ásványvíztársaság is érdekelt egy adatbázis készítésében, rendelkezünk pénzügyi háttérrel, hogy finanszírozni lehessen ezeket a vizsgálatokat." Különben a településeknek nem kerülne kevésbe esetenként öt-hat elemzés elkészíttetése, de amennyiben ezt kérik, ingyen elkészítik, az adatokat rendelkezésükre bocsátják, a társaság pedig alkalomadtán tájékoztatni tudja az ásványvízben érdekelt befektetőt is a borvizek milyenségéről. Nagy József azt is megjegyzi, az országos lajstromban nem szerepelnek a kis hozamú borvízforrások, viszont a helyi önkormányzatok nyilvántarhatják azokat.
Menedzser kerestetik
Csak úgy sejlenek, özönlenének a feladatok, a tennivaló. Idézve Nyáguly Vilmost, mindezt menedzselni kell. Kinek? Hogyan? Mikor? Ezek azok a kérdések, amelyek joggal feltehetők a mindenképp folytatásra méltó borvízünnep után. Mert ugyan már azt is nagyon jó volt látni, hogy háromszéki falvak emberei milyen szenvedéllyel mesélnek borvízforrásaikról, ajánlják azokat, jó volt ízlelgetni a vizeket, olvasni a források elbűvölő nevét, de az is biztos, jó lenne már előrelépni a borvizek útján. Nem következménytelen szólamokkal, hanem apró munkával, s bizony, milyen jó lenne lapozgatni egy szakszerűen megírt, jól szerkesztett színes könyvet Háromszék borvízforrásairól. Hogy ― például ― Benedek Elek borvizes, tavas barlangjairól a derék baconiakon kívül mások is tudomást szerezhessenek.