Pedig oda folyik be minden pénz, amit az állam kap, és onnan is folyik szét. Mindenki láthatta, hogy saját dolgozóit sem tudja kifizetni, nemhogy másokat. Most derült ki, hogy az ügyes pénzügyesek alig kaptak fizetést, annál inkább stimuláló-, élénkítő- vagy serkentőpénzt, teljesítményösztönző pótlékot (románul: stimulente). Utólag mondják a főokosok, hogy ez a rendszer nem volt megfelelő. Ki is csorgott az állam ujjai közül tavaly olyan 260 millió euró, amúgy féltörvényesen. Mert csak mostanra derült ki, hogy valójában nem mindenki, csakis azok érdemlik meg ezt a pótléknak nevezett fizetést (ami mellett a rendes bér csak pótlék volt), akik valójában hozzák a pénzt: behajtják az adót és az adóhátralékot, elkapják az adócsalókat, kiszabják és bekasszírozzák a büntetéseket. Csak most értem meg igazán, miért olyan szorgalmasak a különféle ellenőrző szervek.
Ha jól emlékszem Szolzsenyicin Gulág-szigetcsoport című könyvében olvastam, hogy amikor egyik rab megkérdi a másikat, mennyire ítélték, azt feleli: Tíz évre. — És mit követtél el? — Semmit! — Ez nem igaz! Ha semmit nem követtél volna el, akkor öt évet kaptál volna! Ugyanígy működik nálunk a cégek ellenőrzésekor. Ha két vállalkozó beszélget egy ellenőrzés után, az első kérdés: Mennyire büntettek? — Huszonöt millióra (régi pénzben). —És mit követtél el? —Semmit! — Ez nem igaz, mert ha semmit sem követsz el, akkor csak tizenkét millióra büntetnek!
Most nem mindenkinek akarnak adni ,,élénkítő" pénzt, és ez nem helyes. Az ellenőrzés ugyanis csapatmunka. Az ellenőrök csapatostul, az ellenőrzöttek meg rosszul járnak. Persze az elsők, akik nem kapnak pótlékokat, azok a sofőrök és a takarítónők. A pénzügyminisztérium intézményeiben egy 906 lejes fizetésű autóvezető kaphatott akár 3624 lejt is a stimulátorokkal együtt, a tisztítási menedzser meg 605 lejes fizetéssel 2420 lejt. Most az előbbi csak 680-at a második 475 lejt kap. Serkentőnek meg csak kávét. És nem helyes az sem, hogy ezután senki nem kaphat szabadság idején ilyen serkentőpénzt, valamint szabadság után regenerálódási prémiumot és őszi pótlékot. Ezeket állandóan kellene folyósítani, mert egy jó alkalmazottnak mindig a munkahelyén jár az esze. Akkor meg miért nem jár neki ezért pénz? Az igazgató, ha mindig anyagi ösztönzést kapna, állandóan serényen billentgetné tunikán beosztottjait, ugyanis minden fenéken rúgás egy lépéssel lendítheti előre azokat. A takarítónő ettől jobban takarítana és a tisztább munkahelyen a beosztottak szívesebben dolgoznak. A sofőr nem csak ímmel-ámmal vezetné az adócsalókhoz a pénzügyőröket, hanem lóhalálában. Nem csak szidná a kormányt, hanem gyors mozdulatokkal tekerné is, amikor kell.
A kapus meg nem engedné be a korrupciót a hivatalba.