Meleg nyári napokon az Olt- és a Vásármező (ma Mikes Kelemen) utcán át a hűsölést keresők poros útszakaszon érkeztek az Olt partjára. A Székely Nép egyik, 1940. évi számában Köntés Ferenc, a város közismert, természetrajz szakos tanári végzettségű kertésze Sepsiszentgyörgy közterületeiről cikkezve feladatként jelöli ,,a vágóhíd és az Olt utca közötti területet ligetté képezni és fásított sétánnyá alakítani át, mivel nyáron a legkellemesebb fürdőhelynek felel meg, és a fürdőzők gyakran látogatják".
Az Olt folyónak a volt vágóhíddal (épült 1905-ben, ma műemlék) szembeni szakaszán, a Karácsony malom gátja alatt alakult ki a múlt században a strand. A malomárok és a folyó által közrezárt szigeten a Niszel és Schwarz cég jóvoltából már 1924-ben vetkőző-öltöző fülkék álltak a fürdőzők rendelkezésére. A strand később tornaszerekkel, alkalmi sportpályákkal, vendéglátóegységgel bővült. Újságcikk tudósít, hogy 1931-ben a strand felügyelője a mindenkivel udvarias és kitűnően úszó Erasmo Peccoli volt (vajon, hogyan került városunkba?), és a város strandoló közönsége többször is szerződésének megújítását követelte. Ugyanitt javasolták a strandbérlet bevezetését is. A strandon nem voltak érvényesek a kor közerkölcsének szemérmes normái, így a bámészkodók száma gyakran meghaladta a fürdőzőkét. ,,...többen voltak, akik a porondon fekve a napfürdőt élvezték inkább, mint a hűsítő habokat, ami azért lehet, mert a víz eltakar, s amint mondják, a strand láttatni és látni is jó" ― olvashatjuk a Székely Nép egyik 1929. évi számában.
A folyó közvetlenül a gát alatti medrének egyenetlensége, helyenként a gát kövein gyorsan lezúduló vízfolyás és a strandolók által Lópince néven ismert örvény állandó veszélyt jelentett a gyermekek és az úszni nem tudók számára. Az Oltnak ez a szakasza évről évre szedte áldozatait. Mindennek ellenére a nap és a víz szerelmesei a gát kövein is kitűnően napfürdőzhettek, a zubogók, mai szóhasználattal, igazi jacuzzit, pezsgőfürdőt biztosítottak, a gát fölötti híd karfájáról a merészebbek ugrástechnikájukat csiszolhatták, a távúszást kedvelők számára pedig a gát fölötti lassú vízfolyásban akár kilométernyi távot is lehetett úszni mindkét irányban. 1943-ban a veszélyes, gát alatti részt elkerítették, a hídról fejest ugrókat megbírságolták, ugyanakkor a folyó egy másik szakaszán veszélytelen strand kialakítását határozták el.
Az 1970-es árvíz után megkezdték a folyó medrének szabályozását, lebontották a gátat és felszámolták a strandot. A malomárokra épített kedvelt szigeti malomcsárdát ― lásd képünket ― a Pacéra szállították, ahol Vadászcsárda néven (közismerten Libacsárda) 1997-ig működött, amikor tűzvész martalékává vált. A folyóvizet kedvelők számára ma a volt Bedeházi malom gátja alatti meder kínál kellemes és változatos fürdési lehetőséget.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
