Mesterhármas... Mi is ez? Olimpiai, világ-, Európa- vagy országos bajnokságokon három egymást követő győzelem, bajnoki cím (a fociban egy mérkőzésen egy játékos három egymást követő gólja úgy, hogy a hármas sorozatba ne ékelődjék be senki más találata).
És miért ez éppen most? Egyszerű, a hét végén, egészen pontosan szombaton 10 órai kezdéssel kerül sor a Szabó Kati Sportcsarnokban a női Szuper Liga bajnoki döntőjére. A négy csoportgyőztes — Sepsiszentgyörgyi MSC, Craiovai MSC, Oneşti—Roman vegyes, Resicabánya — mindenki mindenkivel alapon küzd meg a bajnoki címért. Emlékeztetőül: 2008-ban és 2009-ben a Sepsiszentgyörgy MSC nyerte az országos bajnokságot, tehát itt a nagy lehetőség, hogy 2010-ben is bajnok legyen csapatunk, s ezzel mesterhármast érjen el. Nagy lehetőség...
Egy legenda jut eszembe. Borbély Pál, a Népsport (a mai Nemzeti Sport elődje) munkatársa mesélte: "Jó pár évvel ezelőtt Bakuban járt a magyar birkózóválogatott, hogy megmérkőzzék az örmények válogatottjával. A verseny előtti napokban lejött a hegyek közül egy fiatal tanító. — Indulni akarok a magyarok ellen! — mondta a bakui sportvezetőknek. — Már kijelöltük a csapatot — hangzott a válasz —, de egyébként sem lehet egyik napról a másikra bekerülni a válogattba. Mire a tanító: — Akkor sem, ha jobb vagyok náluk? Kihívom birkózni az egész örmény válogatottat!... Megmosolyogták a vezetők, de nem küldték el. Meghívták a válogatott edzésére, s ott a félnehézsúlyú birkózóval állították szembe. Gondolták, megleckéztetik... Igen ám, de a tanító győzött. És győzött másnap is, a megismételt szembesítésen... Nem volt, mit tenniük a vezetőknek, tényleg betették a magyarok ellen készülő együttesbe... Hollósi volt az ellenfele. Az a Hollósi, aki technikailag messze a tanító fölött állt, versenytapasztalatáról nem is beszélve... Hollósi meg is lepte a tanítót: kettős lábkulcs segítségével féljáromba fogta. Az örmény négy percig fuldoklott a gyilkos ölelésben, a szeme kidülledt, a szája habzott, szenvedően erőlködő testét ellepte a verejték... A lelátón ott szorongott falujának apraja-nagyja, biztatták, buzdították, de fenyegették is. — Ha befekszel, haza ne gyere!... Nem feküdt be. Hollósi lába megcsúszott a tanító izzadt testén, fellazult az a gyilkos ölelés, a tanító kiaszabadult, felállt, s ettől a perctől kezdve Hollósi annyit futott, amennyit soha azelőtt..."
Na nem azért mondtam el ezt a Pali bácsitól hallott legendát, mintha tartanék attól, hogy valamelyik csapat, a craiovai, a resicabányai vagy éppen a moldvai képes lenne veszélyeztetni, ,,gyilkos ölelésbe" fogni a Mátéfi Árpád edzette MSC-t... Nem, erről szó sincs, egyszerűen csak a tanító faluja apraja-nagyjának hozzáállását akartam példaként sportbarátaink elé állítani. Mert minden sportversenyen jó, ha a csapatunk mellett áll a lelátó, ha megállás nélkül zúg a buzdítás, a biztatás. Jó! Bajnoki címről van szó, sorozatban a harmadikról, ez a tény igazolja , hogy a leányok megérdemlik a szurkolók támogatását, szegényes sportmozgalmunknak pedig szüksége van a harmadik bajnoki címre. Zúgjon tehát megszakítás nélkül a Hajrá, lányok! Hajrá, MSC! Hajrá, Sepsiszentgyörgy!
A mesterhármasra készülő Mátéfi-együttes: Ileana Dobrescu (48 kg), Estera Dobre (51 kg), Mihaela Munteanu (55 kg), Nicoleta Bogaşieru (59 kg), Bianca Ianculovici (63 kg), Adina Popescu (67 kg), Roxana Iancuilovici (72 kg), Valentina Predi (48—51 kg), Tatár Otília (59—63 kg). Sok sikert, leányok!
