Herman Van Rompuy, az Európa Tanács elnöke a brüsszeli EU-csúcstalálkozón tegnap hajnalban tartott sajtótájékoztatóján közölte: a szerződéses változtatásokat a ratifikációval együtt 2013 közepére — a jelenleg működtetett ideiglenes válságkezelő rendszer kifutásáig — el kell végezni. A módosítások tartalmáról Van Rompuy konzultál a tagországokkal, majd a most decemberi csúcstalálkozón hivatalosan is döntenek a jogalkotási folyamat megindításáról.

Szavazatmegvonás
A jelenleg érvényes uniós alapszerződés, a Lisszaboni Szerződés megváltoztatását Angela Merkel német kancellár kezdeményezte, és ehhez elnyerte Nicolas Sarkozy francia államfő támogatását. Az EU-országok jelentős része azonban nem ért egyet azzal, hogy a pénzügyi fegyelmet súlyosan megsértő, krónikus adósságproblémával küzdő tagállamnak akár a szavazati jogát is fel lehessen függeszteni. Ha ezt a lehetőséget beillesztenék az alapszerződésbe, az hatáskör-átruházással érne fel. Az ilyen súlyú módosítás bonyolult eljárást igényelne, és azt a kockázatot rejtené magában, hogy elbukik egy vagy több ország népszavazásán. Az egyszerűsített alapszerződés-változtatás esetén a tagállami ratifikálás is könnyebb, a módosításnak csak korlátozott lehet a tartalma.
A megállapodás lényege, hogy valamennyi tagállam szerint szükség van az állandó jellegű válságkezelő mechanizmusra — lényegében mentőcsomagként felhasználható pénzalapra —, és ezt olyan feltételrendszer mellett akarják megteremteni, hogy ne kapcsolódjon hozzá újabb nemzeti hatáskörök uniós kézbe adása. A szavazati jog felfüggesztését kizárva számos pénzügyi szankciós eszközzel igyekeznek majd rászorítani a tagállamokat, hogy ne szaladjon el a költségvetési hiány, ne halmozódjék az államadósság. Az országoknak össze kell hangolniuk gazdaságpolitikájukat, így költségvetési terveiket előzetesen be kell majd nyújtaniuk az uniónak.

Költségvetési ­villongások
A 2013-ig hatályos jelenlegi rendszert a görög pénzügyi válság nyomán idén tavasszal dolgozták ki. A rendszer — amelyben szerepet kap a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is — szükség esetén 750 milliárd eurót képes előteremteni. A majdani, állandó mechanizmus működtetésében az IMF mellett a magánszektor részvételével is számolnak. Az állandó mechanizmus nem vehető majd igénybe pusztán azért, hogy egyetlen bajba jutott tagországot "kivásároljanak": csak akkor léphet működésbe, ha az euróövezet egészének a stabilitása veszélybe kerül. Ezt elsősorban Angela Merkel német kancellár hangsúlyozta, aki úgy ítélte meg, hogy Németországnak nagymértékben sikerült érvényesítenie célkitűzéseit. Mint ismeretes, a németek biztosítják a legnagyobb pénzügyi hátteret mind a kifejezetten Görög­ország javát szolgáló, mind a 2013-ig rendelkezésre álló általános euróövezeti készenléti mentőcsomaghoz.
A tagországok abban is megállapodtak, hogy megvizsgálják, miként lehet érvényesíteni a nemzeti nyugdíjreformok hatását a stabilitási szabályok végrehajtásában. Az ügy előzménye, hogy keleti tagországok kezdeményezték, a nyugdíjreform költségeit ne számítsák bele az államháztartási hiányba.
Szó esett a csúcsvezetők megbeszélésén a jövő évi uniós költségvetésről is. David Cameron brit miniszterelnök — Merkel és Sarkozy támogatását is élvezve — elfogadhatatlannak minősítette, hogy jövőre hat százalékkal növeljék az EU kiadásait.
Sok tagország, köztük Nagy-Britannia visszafogja a költségvetési kiadásokat, hogy lefaragja a hiányt, és ilyen helyzetben nem szabad elfogadni az Európai Parlament hatszázalékos javaslatát — mondta Cameron. Az Európai Parlament készségét nyilvánította arra, hogy összebékítsék az álláspontokat, miután a tagállamok legfeljebb 2,9 százalékos büdzsénövekedést tartanak elfogadhatónak. Egyúttal azonban azt is követelte Jerzy Buzek, a parlament elnöke, hogy kezdjék meg az érdemi eszmecserét az unió jövőbeli költségvetési prioritásairól, az EU legfontosabb politikai célkitűzéseinek majdani finanszírozásáról.