E produkció célirányosan óvodások és kisiskolások számára készült élő, interaktív előadás, amelyben az előadóművész egy képzeletbeli utazásra invitálja közönségét. Hajóra szállnak, és megismerkednek a tengerek, óceánok élővilágával, s egy tenger alatti bálba is ellátogatnak. A bál fáradalmait trópusi szigeten pihenik ki, ahol forró égövi állatokat ismernek meg, majd amikor már nagyon melegük lesz, áthajóznak Grönlandra, az örök jég birodalmába hűsölni, ahol vidáman hógolyóznak a fókák és az eszkimókák. Végül pedig hazatérnek, ,,mert mint az O betű, a Föld oly gömbölyű".
Az egyszerűségében nagyszerű díszlet, a több négyzetméteres színes háttérfüggöny különleges, egzotikus hangulatot varázsolt az óvodák, dísztermek és kultúrházak színpadára, ahol Zorkóczy Zenóbia fellépett. Szerepe azonban nemcsak a hangulatkeltés, hanem több funkcióval is bír: felvonulnak rajta az előadásban megjelenített állatok és helyszínek is, tehát egy időben óriási műsorfüzetként és térképként is felfogható. Ugyanakkor ez a horizontfüggöny számos művészi átváltozásra ad lehetőséget, paraván is, mely elválasztja a valóságot az álomvilágtól.
A művésznő tengerészruhája, matrózsapkája, kislányos copfjai és roppant szuggesztív előadásmódja rögtön magával ragadta a gyerekeket, akikről tudni kell, hogy talán a legkritikusabb közönség. A gyermek ugyanis nem rendelkezik még a felnőtt nézőkre jellemző toleranciával: ha unja az előadást, vagy nem nyeri el tetszését a színpadi cselekmény, annak rögtön hangot is ad. Erről ez esetben azonban szó sem volt. A dinamikus előadásmód, a gyorsan pergő események, a folyton változó helyszínek magukkal ragadták a pöttöm közönséget. Beindult a képzelőerejük, és annyira komolyan vették a játékot, hogy adott pillanatban mi, felnőtt nézők is egy lakatlan szigeten éreztük magunkat, pálmafákkal körülvéve, amelyek mögül kíváncsi állatkák kukucskáltak elő.
Zenóbia a színpadi folyamat felépítésébe is bevonta e lelkes közönséget: mindenikük segíteni akart, önkéntes szereplőkben nem volt hiány, és az önfeledt játék negyvenpercnyi ideje szinte elrepült.
Azt hiszem, valahol itt rejlik a sikeres gyermekműsorok lényege. Nem szükséges hatalmas apparátus a gyermekek képzeletének beindításához, hiszen ők sokkal közelebb állnak a mesék birodalmához, mint mi, felnőttek, és éppen ezért sokkal könnyebben át is lépik a valóság és a játék közötti bűvös határt. Viszont fontos az, hogy tiszta, gyermeki szívvel forduljunk feléjük, és egyenlő partnerként viszonyuljunk hozzájuk, hogy létrejöhessen az a csoda, amely elröpíthet bennünket túl az Óperencián.

K. KOVÁCS ISTVÁN