Az agrárkamarai rendszer már jó ideje működik az unió régebbi tagországaiban, Fran­cia­országban, Németországban, Ausztriában vagy Nagy-Britanniában minden agrártermelő kötelezően valamely agrárkamara tagja, csekély tagdíjat fizet, viszont számos előnyt élvez: a kamara szakemberei segítenek pályázatokat készíteni és kitölteni a területalapú támogatásra a kéréseket, szaktanácsadást nyújtanak, képviselik a gazdák érdekeit banki hitelezési ügyekben.

Feladatok és elvárások
A Boc-kormány 2009 utolsó napjaiban határozott a megyei agrárkamarák létrehozásáról. Az 1609-es határozat alapján megalakultak a megyei agrárkamarák a megyei szaktanácsadó hivatalok átalakításával. A meghatározás szerint: decentralizált közintézmények jogi személyiséggel rendelkeznek, és a megyei tanácsok alárendeltségébe tartoznak. Az agrárkamara költségvetését saját bevételekből és állami támogatásokból fedezik, ami a központi költségvetésből származik, mértékét pedig az éves költségvetésben határozzák meg.
A kormányhatározat értelmében az agrárkamara feladata a szaktanácsadási és a megyei termelők mezőgazdasági szakképzésére vonatkozó terv kidolgozása, a termelők tájékoztatása. Segítséget kell nyújtania a korszerű technológiák és az újszerű farmvezetési módozatok alkalmazásában, ugyanakkor feladata a szakmai dokumentáció összeállításának segítése, amellyel uniós támogatások és pályázati pénzek nyerhetőek el. A feladatok közé tartozik szakmai napok, kiállítások és vásárok szervezése. Állandó kapcsolatban kell állnia a kutatóintézetekkel, és elősegítenie a kutatási eredmények gyakorlatba ültetését. Részt kell vállalnia az új mezőgazdasági termékek (vegyszerek, gépek stb.), szolgáltatások, a helyi hagyományos termékek és a környezetvédő gazdálkodás népszerűsítésében. Hozzá kell járulnia az ágazati stratégia, a tervek, valamint az alkalmazási előírások kidolgozásához.
A megyei tanácsok sajátos feladatokat is szabhatnak a kamara számára. A tanács joga kinevezni a vezetőséget, meghatározni az alkalmazottak számát és a kamara belső szerkezetét. A kamara saját bevételének alakításába is van beleszólása a tanácsnak, a különböző szolgáltatások ellenértékét megyei tanácshatározattal szabályozzák.

Négyszintű tervezet
A megyei kamarák megalakítása az eredeti el­képzelés szerint még csak a kezdet, a gazdálkodók valós képviseleti szervezete ugyanis még nem jött létre. Egyszer már aláírásra terjesztették elő Traian Băsescu államfőhöz a tervezet egyik formáját, de az államelnök visszaküldte a parlamentbe módosításra — azt kifogásolta, hogy a kamarák továbbra is állami támogatással működnének.
Adrian Rădulescu államtitkár közölte: az új törvénytervezet szerint a mezőgazdasági intézményekből leépített személyzet helyet kapna majd a kamara szakapparátusában. A kamara és a minisztérium szerződéses kapcsolatban állna, minden év végén a költségvetés készítésekor a minisztérium tárgyalna az országos agrárkamara elnökével, együtt határoznák el, a szaktárca milyen akciókat finanszírozna a soron következő évben.
A tervezet szerint a kamararendszer négyszintű lenne: körzeti (4—5 községet magában foglaló), megyei, regionális és országos. Ka­ma­ratag lenne az egy hektárnál nagyobb mezőgazdasági területtel rendelkező valamennyi termelő, aki szerepel a kifizetési ügynökség nyilván­tartójában. A tagok szavazással választanák meg a körzeti kamarák vezetőségét, majd a megyei, regionális és országos vezetőséget. A minisztérium a kamarai választásokra, a működtetésre már elkülönített pénzeket jövő évi költségvetésében. Az államtitkár szerint a törvénytervezetet napokon belül megszavazza a parlament két háza, így minden esély megvan arra, hogy november végére kész legyen az új agrárkamarai törvény.