A műúton, a létérőnél színes zsákokban kínálták a termelők pityókafeleslegüket.
- Ni, milyen fáin falucska - mondja vásárlás közben egy moldovai bámészkodó. - Kifeküdt a hegy oldalába. Hívő lehet ez a nép, mert temploma is van. Sok az új ház. Mifelénk az ilyen faragott kapuk kisebb méretűek. Lehet, itt magyarok laknak, mert a krumpliárus is magyarul szólt hozzánk.
Monumentális az albisi székely kapu. Dupla galambbúgos. Átsüt a felkelő nap a székely címeren. Isten segedelmével építette Kézdialbis lakossága, 2009 - betűzzük a feliratot, s gyönyörködünk a kaputükörben ékeskedő életfán.

Hogy lefolyjon a testvíz

A falu bejáratánál sok az új ház. Magyar cigányok építtették példaadó módon a külföldön keresett, megspórolt pénzükön, s hogy magyarnak érzik magukat, arról két dolog tanúskodik: udvarukra faragott székely kapun át lehet belépni, és a 2002-es népszámlálás idején mind magyarnak vallották magukat. A faluban általában jónak mondható a népszaporulat. Tizenhét az elemisták száma, az óvodásoké tizenhat. Ha Albis, akkor eszünkbe jutnak a régi jeles családok, a Bodok, az Elekesek, a Páncélok és mások, kiknek nevével messzi földön is találkoztunk.

Ha kicsikék vagyunk is...

Vén Krisztina óvó néni éppen tizenhárom esztendeje készíti iskolába a kicsinyeket.
- Tessék megnézni, nem is olyan rég milyen szép szőnyeget adományozott nekünk a szülői és a faluközösség - mutatja az óvónő. - Ez az al-bisi összefogás, összetartás szép példája. Ör-vendenek a gyermekek, kellemesebb az osztály. Régi bútorzatunkat sikerült jobbra cserélnünk. Nincs okunk panaszra.
Valóban élénk, kedves az albisi ember-aranytartalék, de azt is megsúgták a faluban, hogy a valóságban személyi ellentétektől zajosabb itt az élet.

Délelőtt az oviban, délután a játszótéren

Mi lenne tej nélkül?
Könczei Csabát mindig felkeressük, ő képviseli a falucska népét a csernátoni tanácsban. Kész az egyéni áldozatra, s ha szükséges, szabad idejéből is szakít. A Pap utca végét erőgép zaja uralja.
- A völgyben több forrás fakad, egyik táplálja a falu csorgóját meg azt a víztartályt, amiből nyáron, permetezéskor tankolnak a kártevőkkel küszködő gazdák - tájékoztatott Könczei. - Itt mindig állt a szivárgó testvíz, egyébként is itt folyik alá a Csorba-kút árka. Ennek készít most lefolyósáncot a gép. Járhatóvá tesszük a mezőre járó utat. Valamennyi tört követ is kaptunk a tanácstól. Tettünk belőle a Terék utcába, jut majd a temető felé és a Felszeg felé tartó utcába is.

Útnak indul félezer liter tej

Délfelé jár az idő. A Covalact Rt. ciszternája, kissé késve, jön be a keskeny utcán. Itt a falu tejcsarnoka. Példásan gondozott és tiszta a kis épület. Nem érkezett későn a begyűjtő - mondja Orosz Viktória csarnokos -, mert a Covalact hűtőtankot állított a csarnokba. Egyébként az albisiak nagyon ügyelnek a tej minőségére, a tej létfontosságú falun. Eddig még soha nem érkezett panasz a gyár részéről. Huszonöt termelő hordja ide a tejet, naponta 500-600 litert.
Miközben a falu szíve felé haladunk, a déli csendben keressük az élő Albist, azon gondolkodunk, vajon készít-e valaki szociális felmérést arról, hogy manapság miből él egy ilyen falu, hányan és hogyan élnek meg - mint valaha - a föld, az állattartás és az erdő hozadékából.

Át a Pázsinton
Nem akármilyen muzsika az albisi harangkettős. Egyiket, a középkorit bizonyára brassói mester öntötte 1558-ban, a másikon már ott a Korona-város címre: Johannes Tartler szász mester munkája 1770-ből. A nem kis pénzen restaurált műemlék templomot ma már külön kiadvány ismerteti. Az épület külsője azonban javításra vár. Sajnos, az anyagiak hiánya aggodalomra ad okot - mondja Tódor Béla, a falu 326 református lakójának lelkésze. Az ősz beálltával pezsdül az egyházi élet: megtartották az idősek vasárnapját, megkezdődtek az ifjúsági és a felnőtt-bibliaórák, női kórus alakult, karnagya Bod Mária Terézia.
Csendes a Pázsint. Fiatal postás száguld, hogy bár az ebéd utáni pihenőre a ládákba dobja a 48 Háromszéket, amit itt rendeltek meg.
Csiszérék portáján csak a déli csend fogadott, az egyik udvaron munkások javították a megrongálódott mezőgazdasági gépeket. Töké-letes őszi hangulat: a Pázsint felett hangosan repül át egy libasereg. Csíszér Béla az, aki a legtöbbet tud mondani arról, hogy milyen volt a lepergett mezőgazdasági év, ennek a családnak futotta erejéből, hogy azoknak is megművelje földjeit, akik arra valamiért képtelenek. Idén több kalászos termett, mint tavaly, nem okozott csalódást. A fölös krumpliját gond nélkül tudta értékesíteni mindenki, de kemény harcot kellett folytatni a kártevők ellen. A magasabban alakuló eladási ár viszonylagos, hiszen a sok esőzés miatt tetemes mennyiségű vegyszert kellett bevetni a kártevők és a betegségek ellen. Albis felső részén, ahol az erdők érintkeznek a Bodoki-havasok erdőrengetegével, bizony mindig járkál a vad. A valamikor kipusztított erdők helyén fennmaradt csokoládébarna podzoltalaj humuszban nagyon szegény. Csupa kín rajta a gazda munkája. Ezeket a földeket nem is adják-veszik bérbe: az istállótrágya annak az istene, s már csak annak kedvéért sem szabad felhagynia az albisi embernek az állattartással.
- Albis számára elkészítettük az ivóvíz- és szennyvízhálózat közös megvalósíthatósági tervét - tájékoztatott telefonon Bölöni Dávid csernátoni polgármester. - A jelenlegi ivóvízhálózat ugyanis csak a település alsó részét látja el. Igen jól alakul az egyetértés ezzel a kisközösséggel. Példaként említem, hogy amikor a tervezett derítőállomás számára helyet kerestünk, Barabás Gyula bátyánk azonnal felajánlott négyárnyi területet minden ellenszolgáltatás nélkül.

Vén Ferenc: A fával csodákat lehet művelni

Ha zúg a gép a Küpű utcában
Vén Ferenc asztalosmestertől arról érdeklődtünk, hogy a kissé elszigetelt faluban élő iparos ember miként tudja biztosítani mindennapi kenyerét.
- Nem könnyű. Az én műszaki felszerelésem mellett eléggé sokat kell kézzel dolgozni. Munkám minőségében bíznak a helybeliek, és a környéken is ismernek. Ez a hirtelen fellángoló termopános láz hozott nekem szerencsét, mert beledolgoztam magam a fából készült, igen jó és egyre keresettebb, fa-termopán nyílászárókba. A jó minőségű száraz nyersanyag azonban sajnos még gond.
Vén Ferenc a faragott, díszített kis székely gyalogkapuk mestere. Az ő portáját is szép albisi kiskapu díszíti. Homlokán Madách-idézet. A mester fia is frissen végzett faipari mérnök. Nagy öröm számára, hogy a környéken mind nagyobb az igény székely kapukra, de még nagyobb az, hogy Albisban is. Éppen a mester utcájában rendeltek két kaput a szomszédok.
Vén Ferencet falujának múltja is érdekli. Meghívott, tavasszal nézzük majd meg a közeli dombon végigvonuló, majdnem száz méter hosszú, magasabb földtöltést: olyan, mint egy hajdani határvonal.
Alacsonyan szórta már sugarait az őszutó napja. Az utca kihalt, ám a gazdasági udvarokból életes zaj szűrődött ki. Az élet zaja, a földhöz, az állattartáshoz visszakényszerített, de attól vissza nem rettenő vidéki ember, az élő Albis életjelei.