A faluban működő Szilaj Hagyományőrző Egyesület szívesen vette az igazgató meghívását a rendhagyó történelemórára, és az egykori homokbánya területén tartott bemutatót a diákoknak.
Korhű ruhákkal, hagyományos fegyverekkel, szőrén vagy nyeregben megült lovakkal kápráztatták el a fiatalokat az egyesület tagjai. A honfoglalás kori magyarok ruházatát, fegyvereit Kövér György mutatta be. Ezt követte a lovasbemutató, melyet Kádár László érdekes kommentárja kísért. Suhogó szablyákkal, ördöngösen forgatott fokosokkal, íjakkal, kopjákkal száguldottak a réten az ,,ősmagyarok", rendre hullott a porba az ellenség feje, amit ebben az esetben karóra tűzött répafejek jelképeztek. A gyerekek közül sokan megfogalmazták: nem gondolták volna, hogy ilyen egyetértés lehet ló és lovas között, hihetetlen, ahogy együtt gondolkodnak. A huszárokat Fazakas Péter, az egyesület vezetője mutatta be. Érdekes mozzanat volt a lóháton birkózás, aminek elengedhetetlen vége, hogy egyik vagy mindkét vitéz a földre kerül. El is hangzott a sarokigazság: lóról csak az nem esik le, aki nem ül fel rá!
A sikeres bemutató mögött sok-sok óra edzés, gyakorlás rejlik. Másfél éve alakult a csapat, legfiatalabb tagja hároméves, a legidősebb 42. Nemrég csatlakozott hozzájuk Bács István faművész-mester, aki ősmagyarokat ábrázoló szobrokat mutatott be, és ígérete szerint hamarosan korhű íjakat is készít az új ,,ősmagyaroknak".