Október eleje van, s ahogyan megszoktuk már, a gyógyszertárakat meg sem lehet közelíteni, hiába akarnál fejfájásodra valami csillapítószert vásárolni, az ártámogatott gyógyszerekre várók hosszú sora megakadályoz a bejutásban. Semmi gond, egy-két napot tart mindössze, aztán nem lesz már sem ingyenes, sem ártámogatott medicina. Ha kórházba kerülsz netalán, oda is magadnak kell bevitetned a legtöbb uruságot. A legközelebbi gyógyszertárból, mert ezek nálunk azért megmaradtak, nem küldenek a benzinkutakhoz, nagyáruházakba...
Az élelmiszerboltban a Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei várnak a pénztárak mellett, kérik, támogasd a szegényebb sorsú tanulókat, hogy tanszereiket beszerezhessék valahogy, mert az állam arra nem ád fedezetet. Vakaróznak az emberek, s kerülnek lejecskék a máltai keresztes perselyekbe. Egy fiatal hölgy méltatlankodik mindössze, de ő szerfölött, mondván, hogy ő sokkal szegényebb, mint azok a szülők, kik gyermekeik felszerelését a jótékonykodásra bíznák. Nem úgy néz ki, de mindegy, az a fontos, hogy még vannak gyermekek az iskolákban, nem zárják be tucatszám a tanintézeteket, mint a szomszédban, nem kergetik el ezerszám a tanítókat, tanárokat...
Mindig hasonlítgatunk, s rezignáltan rá kell jönnünk, hogy lassan azért jobban állunk, mint a sokat irigyelt anyaország polgárai, akkor is, ha gondjaink minékünk is sűrűsödnek, s bizony hivatalosan is be kell vallani, hogy emelkedik a gáz ára, aztán a villanyáramé, a kenyéré, a liszté, a sóé, az étolajé, a cukoré, a húsé, a húskészítményeké, a zöldségé, a konzerveké... Nem folytatom, mindezt hivatalosan is a tudomásunkra hozzák az illetékesek, a nagydobra nem vert napi, heti áremeléseket magunk is megtapasztalhatjuk, nem kell ahhoz kormányhatározatokat, Hivatalos Közlönyt tanulmányozni...
Tény, hogy erősen rossz esztendő végéhez közeledünk, gyatra volt a termés — magasugrálnak az árak! —, aszály, jégeső, áradás volt elég, de mi mégis azzal vagyunk elfoglalva, hogyan lehetne időnap előtt elkergetni a kormányt, amely mégis húzta-nyúzta valahogyan e sok nyomorúság közepette az ország döcögő, kátyúkba zökkenő szekerét, s tett, amit tenni tudott. A politikai ,,elitet" ez nem nagyon érdekli, ők játsszák kisded játékaikat, indítványoznak, csörömpölnek, szórják az ország pénzét (vagy szórnák) előrehozott választásokra, egyéb politikusi szórakozásokra, mintha ugyancsak fényesen mennének dolgaink. A parlamenti többség kikényszeríti a nyugdíjak tetemes emeltetését, majd a kormányt belehajszolja a források megkeresésébe, de aztán gondol egyet, s mégis el akarja kergetni a kabinetet. Ha a helyükre ülnek, akkor fuccs az egész nyugdíjemelésnek, mert kiderítik, hogy tényleg nincsenek ahhoz pénzeszközök...
Szép játék, nemde?
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
