Földrengések Sepsiszentgyörgyön

2010. december 8., szerda, Emlékezet

Közismert, hogy a Kárpát-kanyar s ezen belül a Vrancea-hegység (Há­romszéki-havasok) környéke Románia földrengéses, szeizmikusan aktív övezete. Évente több földrengés indul innen, 80—160 kilométeres mélységből.

A Vrancea-hegység alatt három kéreglemez találkozik, így nem csodálkozhatunk azon, hogy a tektonikai feszültség — melynek állandó jelenléte miatt a Déli- és a Keleti-Kárpátok vonulata már 110 fokos szöget alkot — felhalmozódása periodikusan erős földrengéseket okoz hol kisebb, hol nagyobb mélységben. A szeizmikus hullámok terjedési iránya délkelet—északnyugat, ennek következtében Háromszék is nagyban veszélyeztetett. Ezt a vidéket 1473 óta több mint harminc esetben sújtotta erős földrengés. E fészek számlájára írhatjuk az 1662-ben, 1738 júniusában és októberében történteket, amikor is leomlott a külső várfal egy része. (A megmaradt fal újra fel nem építhető darabját az egyház 1786-ban lebontatta, ennek anyagából épült II. József idején az ún. német iskola, míg a bejárat körül épen maradt falat a kántori lak déli falaként meghagyták.) Következett az 1802. október 20-i, a Richter-skála szerint 7,4 fokozatú föld­mozgás, mely Szentpétervártól a görög szigetekig, Moszkvától Belgrádig érezhető volt. Feljegyzések szerint ekkor a nagyajtai kis harang annyira kilengett, hogy ütőjével felfelé állt meg, a berecki templom pedig annyira tönkrement, hogy a következő évben újat kellett építeni. Ekkor hasadt földig a sepsiszentgyörgyi vártemplom tornya, beszakadt gótikus hajóboltozata. A templomot sikerült megmenteni, de tornyát nem. Helyette a déli kaputornyot építették át harangtoronnyá 1828-ban. A templom gótikus mennyezetének újraépítésekor az előzőnél alacsonyabb, lapos lefedést kapott. A szentély felőli oldalon, a diadalív feletti falmezőben ma is olvasható: ,,Az 1802-ben oktober 20-án történt eröss földindulás miatt minden ember emlékezetnél régibb templomboltozatja is leszakadozván stakaturára építtetett."
Az 1838. évi földmozgás feltételezhetően ismét megviselte a várost, hisz még Apácán és Székely­szál­doboson is nagy károkat okozott, s némely vélemények szerint ezzel zárult le a Gyilkos-tó egy évvel korábban kezdődött kialakulásának folyamata is.
Az ezt követő száz év alatt a város nyugalmát időnként viszonylag kisebb rengések zavarták meg (1862, 1880, 1908, 1913). Az 1940. szeptemberi impériumváltozás örömét a november 10-én éjjel kipattant nagy földrengés okozta hatalmas anyagi károk, veszteségek szakították meg. Erőssége az 1802. évivel azonos. A város számos épülete hasadt meg, kémények omlottak le, mennyezetek szakadtak be. A Há­romszéki Takarék­pénztár hátsó falán óriási lyuk tátongott, ledőlt a szövőgyár 36 méter magas kéménye. A legnagyobb kárt a Székely Mikó Kollé­gium épülete szenvedte: a park felőli szárny folyosója észak—dél irányban megrepedt, kétszintes díszterme annyira megrongálódott, hogy egyszintesre kellett alakítani, lebontva a karzatot. Íme, hogyan emlékezik vissza Beke György, a kollégium akkori bentlakó diákja:
"...Iszonyú kiáltás. Nem én kiáltottam. Felriadok...a (torony)óra üt, üt, megállás nélkül üt, kong belé a szoba, kong belé a főtér, a város, a világ, és az ágyam... ring velem. — Földrengés! — Nem tudom, ki sikoltotta el magát. Nem tudom, ki ugrott ki az ágyból. Mindenki kiált, mindenki szalad, s velünk mozognak, elindultak a falak, táncolnak az ablakok.
Tántorogva az ajtóhoz érek. S megállok a vastag ajtókeretben. Kísérteties zajjal recseg a deszka, az orromat malter sűrű szaga csapja meg. A folyosóról jön a szag, a sötétségben nem látok semmit, az utcai lámpák is kialudtak. Nem merek tovább menni. Valaki szalad a folyosón, sokan szaladnak, valaki kiált, sokan kiáltanak... Az udvar felől tompa dörgés jön, majd dübörgés, csattogás, mintha a föld nyílt volna meg ott. — A díszterem! Összedőlt a díszterem!..."


Az 1940-es rengés emlékét fényképek is őrzik. Rácz Gábor, a Mikó egykori neves fizikatanára a díszteremről (1. és 2. kép) és a fizikai előadóról készített képeket, míg Kovács Jenő a megrongálódott és állványozott Bazár tornyát fotózta le. (3. kép)


Harminchét éves viszonylagos nyugalom után következett a sokak számára máig emlékezetes, 1977. március 4-én 21.23 órakor történt rengés. Fészke a Vrancea-hegység övezetében, mintegy 100 kilométer mélyen volt. Mért erőssége 7,2, megyénkben több helyen 7-es fokozatot mértek. Akárcsak az 1802. évit, a Balkán-félszigettől, Törökországtól Moszkváig érezték (Kisinyovban is 7-es erősségű volt). A Megyei Tükör március 5-i száma, valószínű, a pártutasítások hiányában csak Ceauşescu Elnöki Rendeletét közli a szükségállapot bevezetéséről meg néhány agyoncenzúrázott mondatot a sajtóügynökségi jelentésekből. Néhány fényképet csak a későbbi lapszámok közölnek. A március 7-i lapszám vezércikkének címe az egykori kommunista propaganda szókincsvilágát idézi: ,,Pártunk főtitkárának felhívására megyénk román és magyar dolgozói, a kommunistákkal az élen, elszántan tevékenykednek a földrengés okozta károk leküzdéséért, a főváros megsegítéséért."


A lap egyik cikkéből megtudjuk, hogy Sepsiszentgyörgyön 203 épület rongálódott meg, a Mikó sérült meg legsúlyosabban (lásd Antal Miklós, a kollégium fizikatanára felvételeit — 4. és 5. kép — a kémények nélküli tetőzetről és a fizikai előadó állapotáról). A rengés következtében megszakadt az áramszolgáltatás, megsérült a víz- és gázvezeték-hálózat. Aláírás nélküli írásban olvashatjuk az alábbiakat: "...Szörnyű volt, ahogy a Sze­merja negyed toronyházai szinte egymást érve hajladoztak az érintkező villanyvezetékek rémítő fényében, hátborzongató volt az állatok üvöltése, a betongerendák agytépő csikorgása..." A károk helyreállítása több hónapot vett igénybe. A két legutóbbi erősebb rengés 1986-ban, majd 1990-ben rázta meg vidékünket. Az előbbi az uzoni, utóbbi a szemerjai református templomot rongálta meg.


(A Richter-skála egymást követő fokozatai és az okozott rombolás mértéke nem egyenesen arányos. A 7-es erősségű rengés 12-szerese a 6-os erősségűnek, míg ez 120-szorosa az 5-ös fokozatúnak.)

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint milyen lesz a járvány negyedik hulláma?







eredmények
szavazatok száma 844
szavazógép
2010-12-08: Elhalálozás - :

Elhalálozás

Elhalálozás
Szívünk mély fájdalmával tudatjuk, hogy a bélafalvi születésű
HAMMEL ZOLTÁN
vőfély
szerető szíve életének 46., házasságának 23. évében megszűnt dobogni.
Temetése 2010. december 9-én 14 órakor lesz a kézdivásárhelyi református ravatalozóháztól a római katolikus egyház szertartása szerint.
Pihenése legyen csendes, emléke áldott.
A gyászoló család
2933
2010-12-08: Riport - Sylvester Lajos:

Tájsebészet az Olt Szotyor alatti lankáján

Néhány éve fokozódó rokonszenvvel figyelem mindazt, ami Szotyor alatt, az Olt első teraszán kialakított sóderkitermelés körül történik. Okom is, összehasonlítási alapom is van, hogy felmérjem: a sóderbánya jelenlegi üzemeltetői, Muntyán György és Örsi Imre mintegy begyógyítják annak az arcpirító tájrombolásnak a gennyezve levező, rákosodó sebeit, amely a Sepsiszentgyörgy és Illyefalva közötti térségben a folyami kavics esztelen kiturkálása közben e tíz kilométernyi térségben negyven év alatt megesett, s amerre aztán a város és a környezetvédelemben mellé romló falvak ráhordták a maguk mocskát, fertőző góccá rohasztva azt a folyó menti földsávot, amely Alsó-Háromszék szabadidős édenkertje lehetett volna.