Mohy Sándor, aki egy hasonló méretű és jelentőségű városban, Désen, majd az erdélyi szellemi élet központjában, Kolozsvárott alkotott, Műhelynaplójában leszögezi, hogy a művészet ,,keresi a folyton megújuló környezet viszonyában az örökös mozgásban levő etikai és esztétikai igazságot".
Érdekes megállapításra jut Mohy: ,,a képzőművészeti megnyilvánulás nem feltétlenül a kultúra és a civilizáció eredménye. Emberi érzések összegezése az, minden korok lehetősége, azaz a közösség által kitermelt kiváló egyén kifejezési formája a korabeli állapotokról."
A művész ismérveként pedig az őszinteséget, általa meg a korabeliséget jelöli meg. A különböző izmusokat mulandónak, ,,szűkszavú epizód"-nak nevezi a művészeti kifejezésmód ,,hömpölygő nagy folyamatában".
Sárosi Csaba alkotói attitűdjéről azt írja méltatója, Jánó Mihály művészettörténész: ,,Az emocionális, tudati és esztétikai tapasztalat alapján végzett, mély és őszinte önvizsgálata, az emberi (kisemberi) környezetének kritikus megértése, a történelmi és a kortárs világ eszméi és eseményei iránti érdeklődése alapvető művészi attitűdje maradt." Jánó azt is megjegyzi, hogy ,,Sárosi Csaba rendkívül szerteágazó figyelme, érzelmi és tudati érzékenysége — természetesen — a kulturális és történelmi tér vagy helyszín vizuális feldolgozásában és kivetítésében is megmutatkozik, ebben a témakörben is a művészet és élet, lét és látszat, igazság és hazugság kérdéseit veti fel".
S ezzel máris visszakanyarodtunk Mohyhoz, aki szerint — mint már említettem — a művészet "keresi a folyton megújuló környezet viszonyában az örökös mozgásban levő etikai és esztétikai igazságot".
Tehát mi is a művészet? Nem kísérelem meg újabb meghatározását adni, úgyis beletörne a bicskám. Támpontot viszont adhatok: meg kell nézni az itt kiállított munkákat, s hogy otthon is legyen egy kicsi, saját, külön bejáratú Sárosi-tárlatunk, vigyünk haza egyet a Jánó Mihály művészettörténész által jegyzett kismongráfiából, mely a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó Műterem sorozatában jelent meg. A sorozat köteteinek száma elérte lassan a negyvenet. S bár van, aki ránézésre füzetnek véli ezeket az albumokat, ha valamennyit felsorakoztatjuk könyvespolcunkon, kiderül, hogy gazdag, változatos, izgalmas a kortárs erdélyi magyar képzőművészet. S az is kiderül, hogy nemcsak művészeink vannak, hanem munkájukat hozzáértéssel és alázattal végző s emellett a tollal is jól bánó művészettörténészek is.
Művészt és szerzőt ünneplünk ma, s közben törhetjük az agyunkat azon, hogy mi is a művészet.
Sarány István
Köszöntjük a 60 éves Sárosi Csabát
Háromszék
