Némi eredménye lett a múlt heti tüntetéseknek, amelyeken részt vettek mind az anyukák, mind piciny gyerekeik. Először is lehet választani az egyéves, rövidebb gyereknevelési szabadság és a hosszabb, kétéves között. Sőt, ha az anyuka dolgozni megy egy év előtt, még pluszpénzt is kap.
A hosszabb ideig tartó gyereknevelésre mindenképp szükség lenne, amint azt bizonyítja Sorina Plăcintă demokrata-liberális honleány-anya (hon-leányanya?) esete, akinek fontos elfoglaltságai miatt nem volt ideje megnevelni gyerekét. A román mondás szerint az otthoni hét év számít a legtöbbet a későbbi felnőtt életében. (Bár a majomanyák akár nyolc évig is nevelik csemetéiket.) Az említett mama bizonyosan már fiacskája kiskorában politikai pályára készült (ifjúsági miniszter is volt később), ezért nem jutott ideje gyereknevelésre. Így eshetett meg, hogy a húszévesre felserdült, neveletlen gyereke, Răzvan elagyabugyálta barátnőjét, aki éppen elhagyni készült őt. A rendreutasítási tevékenységbe beavatkozott egy járókelő, akit Răzvan elütött autójával úgy, hogy lába törött, és öt személyre volt szükség, hogy kivegyék az autó alól. Aztán egy másik, lövöldöző járókelő nyugtatta meg a kedélyeket.
Az új — a réginél rosszabb — törvény csak január elsejétől lesz érvényes, ezért úgy néz ki, idén év végén megszaporodik a szülések száma. Úgyis divat a császármetszés, és így előre lehet hozni a gyerekek megszületését. Ilyen törvények életbeléptetésével fel lehetne lendíteni a gyerekvállalási kedvet. Évekre előre megszabnák, hogy milyen nehezítések várnak a kisgyerekes anyákra és a gyerekekre. Így ők — látván, hogy hovatovább egyre rosszabb lesz — igyekeznek majd minél hamarabb szülni, illetve megszületni, mert a rosszabbnál rosszabb törvények rájuk esetleg még nem vonatkoznak majd. Bár a gyerekek — látván saját szomorú jövőjüket —, lehet, egyáltalán meg sem akarnak majd születni.
A másik hozadéka a felvonulásnak az, hogy a gyerekek már zsenge korukban elsajátítják a tiltakozások különféle módozatait. Már pólyás korukban az anyatejjel szívják magukba a tüntetések, sztrájkok különféle formáinak tudományát. Csodálkozom, hogy a csecsemők, szüleikkel szolidarizálva, nem hirdettek éhségsztrájkot azzal a felkiáltással, hogy: márpedig tovább szopni nem fogunk! Ha nagyobbacskák lesznek, akkor sztrájkolhatnak az óvodában vagy az iskolában a pedagógusokkal együtt. Aztán felnőtt korukban tüntethetnek új munkahelyekért, amik nincsenek. Vagy a fizetéscsökkentések ellen, amik viszont vannak. Esetleg az elbocsátások ellen, a nyugdíjkorhatár emelése ellen. De nyugdíjas korukban is — ha megérik — vonulhatnak és tüntethetnek a nyugdíjak csökkentése ellen, a nyugdíjak megadózása miatt vagy az egészségbiztosítási járulék megemelése ellen, amellyel jelenleg a 740 lejnél nagyobb nyugdíjakat sújtják 5,5 százalékkal.
Szóval, lesz itt mindig, amiért tüntetni!
