A tűzoltóság személyi állományának szerves részét és nagyobb hányadát annak önkéntesei, a civil lakosság soraiból verbuvált tagjai képezték. Sepsiszentgyörgyön 1872-ben felmerült az ország több helységében már létező önkéntes tűzoltóegylet létrehozásának szükségessége. Kovács Béla elnöklete alatt alapszabályzatot is kidolgoztak, a felszerelés majdnem teljes hiánya (két régi kocsi és nyolc kicsi kézifecskendő) azonban lehetetlenné tette hatékonyan működtethető csapat felállítását.
1876 áprilisában pusztító tűzvész emésztette fel a Templom utca 22. szám alatti házat és gazdaságot. E szerencsétlenség rázta fel a város illetékeseit, hogy új tisztikarral és Kelemen Lajos városi főtisztviselő irányításával még ez évben megalakítsák az önkéntes tűzoltóegyletet. 108 tagja a társadalom különböző rétegeiből jelentkezett. Feladatként további új tagok szervezését, a bevetések hatékonyságának fokozását, a gyakorlatok számának növelését, a szakképzettség emelését jelölték meg. Tagjait a feladatok végzésének szempontjából három osztályba sorolták: mászó, szivattyús és felügyelő csoport. Fenntartási költségeinek tetemes részét a lakosság pótadójából és a városi tanács által kiutalt pénzekből fedezték. Felszerelést, egyen- és munkaruhát vásároltak, gyakorlóalkalmatosságokat építettek. Az egyletben már-már kötelezőnek számító fúvószenekar 1894-ben alakul meg az újonnan szervezett zeneszakosztály keretében.
1895-ben zászlószentelési ünnepélyt tartanak.
A selyemből készült zászló közepére a város címeréből átvett György lovag (aki éppúgy lehetne Szent Flórián, a tűzoltók védőszentje is) profilját a Christus spes mea (Krisztus az én reménységem) felirattal, köréje a tűzoltás kéziszerszámait és az Önkéntes Tűzoltó Egylet, Sepsiszentgyörgy feliratot hímezték. 1896-ban az egylet csatlakozik a Potsa József főispán tiszteletbeli elnöksége alatt álló megyei tűzoltószövetséghez.
A zenekar hamarosan nagy népszerűségre tett szert, hozzájárulva a különböző ünnepélyek, rendezvények színesebbé tételéhez. Részt vett az évente sorra kerülő március 15-i megemlékezéseken, 1911-ben a Székely Nemzeti Múzeum alapkőletételénél, 1913-ban akkordjai mellett kísérték utolsó útjára ifj. Gödri Ferenc polgármestert. Képünk a zenekar 1909. évi tagjait örökítette meg, középen Csinádi Lajossal, az állami elemi iskola népszerű igazgatójával, a zenekar akkori karmesterével. Néhány név a későbbi karmesterek közül: Bodor Dénes, Huber Mihály, Posak Péter Pál.
Az 1920-as impériumváltozás feloszlatta az önkéntes tűzoltóegyletet, szükség esetén tűzoltásra szakosított katonákat, csendőröket vetettek be. 1937-ben államilag szervezett formában, huszonkét képzett katonával mint önálló alakulat újhodott meg. Az 1940-es évek elején újralétesül Önkéntes Tűzoltó Szövetség néven, hogy aztán a kommunizmus éveiben ismét a katonaság keretében működjék. Faluhelyen viszont szükség esetén továbbra is lehetett számítani az önkéntes tűzoltók jelenlétére, sőt, több helyen ünnepi alkalmakkor ma is a tűzoltózenekar a vidám hangulat záloga.
Mellékelt felvételeink sorrendben 1883-ban (Molnár István felvétele), az 1910-es években, illetve 1914-ben (Gere István felvételei) készültek a mai 105-ös tömbház helyén és környékén levő telek északi területén, az egykori fapiacon. Itt emelték a tűzoltói gyakorlatokhoz nélkülözhetetlen toronyszerű faépítményeket, a mászóházakat. Itt rendezték az évente sorra kerülő, bemutatóval egybekötött tűzoltósági napot. Az egyik képen az összesereglett érdeklődő közönség egy részét is láthatjuk.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
