Míg székhelyén még a megszokott heherésző modorában azt fejtegette, az ország túljutott a gazdasági visszaesésen, és nagy az esélye annak, hogy 2011 második felére kirángassa magát a válságból, és lassan ugyan, de elinduljon az egészséges fejlődés útján, a közszolgálati rádióból közvetített interjúban már rosszkedve, gyanakvó, vádaskodó, intrikus énje kerekedett felül.
Indulatlevezetésként megismételte a LegfelsÅ‘bb Bírói Ta­náccsal kapcsolatos példátlan vádaskodását, miszerint senki az országnak annyi rosszat nem okozott, mint ez a testület, majd teljes szóbÅ‘ségével és fegyverzetével az ellenzéki pártok és azok vezetÅ‘i ellen fordult. Crin Antonescu üres, Victor Ponta éretlen, mindketten bajkeverÅ‘k, és közhírré tette: nyilvánvalóvá vált számára, hogy az ellenzék nemcsak a kormányt akarja megbuktatni, de szabadulni kívánnak magától az államfÅ‘tÅ‘l is. És eldörögte: eme aljas célok érdekében az ellenzéknek feltett szándéka, készakarva válságba sodorni Romániát. Tudja Å‘, hogy e gonosz szándék mögött ott áll az ellenséges hazai pénzemberek és sajtócézárok hada, akik az eddig elszenvedett anyagi veszteségeiket a bekövetkezÅ‘ káoszban — a zavarosban halászva — kívánják visszaszerezni.
Băsescu mindenek elleni küzdelméről e mai, szétdúlt kazalban kiderül: Romániának nemcsak szénája, de szalmája is rosszabbul áll, mert miként azt minap elénk tárta, kormánya tehetetlensége miatt jövőben is nagyon sok pénzt kell kölcsön kérniük. Korábban arról beszélt, hogy 2011-től nem kell hitel az IMF-től, csak újabb szerződés a pénzügyi fegyelem megőrzése érdekében, tegnap már újabb 11 milliárd eurós kölcsönt helyezett kilátásba a már meglévő adósságtörlesztés továbbgörgetése végett.
A szókimondás öröme után újabb elégtétele lehetett az államfőnek. Megérkezett a parlamentből az elnöki palotába a nyugdíjtörvény. Rögvest alá is írta. Hadd tudják meg karácsony előtt azok a tutyimutyi vének, ki az úr ebben az országban.