Ünnepi díszbe öltöztették az üzleteket Albert Levente felvétele

Kicsi pénz, kis ajándék
Baka Valér nyugdíjas, Kézdivá­sárhely: Lényegesen kevesebbet költünk, mint régebb, a karácsonyfát idén is feldíszítjük, de mivel felnőtt fiaim vannak, csak az unokák ajándékáról kell gondoskodnunk. Természetesen, a töltött káposzta nem fog hiányozni az ünnepi asztalról. Egy kalap alatt nem csak a karácsonyt, hanem az én névnapomat és egyik fiam születésnapját is megünnepeljük, hogy kevesebb legyen a kiadás. Én és a feleségem nem kérünk és nem is várunk a fiainktól semmilyen ajándékot, megelégszünk egy szál virággal és egy üveg borral.
Molnár Károly közalkalmazott, Sepsiszentgyörgy: Lényegesen szegényebb lesz a karácsony, mert tőlünk kétszer volt elvonás: az év elején elvesztettük a kajapénzeket, júliusban a nagy érvágás, nem beszélve arról, hogy több kollégánk is beadta a felmondását, de a munka maradt. Hete­dikes lányom azt írta az angyalnak, tudja, hogy rosszul áll, de látott valamelyik üzletben valamilyen leszállított árú nadrágot, s azt szeretné, ha belefér, vegyük meg. De ha nem, egy másik üzletben látott turkálós cipőt. A kicsi leányom játékot kér, de az is nagyon drága, valószínű, nem fogjuk tudni megvenni. A fiam biciklis, ő valami alkatrészt akarna, a nagyobbak már teljesen komolyan meggondolják, nagyon pragmatikus dolgokat kérnek, mert sajnos megtörténik az, hogy az ember nem csak az üzletben marad el, vagy a számlákkal, hanem az iskolába sem tudjuk küldeni azt a pénzt, ami egy munkafüzetre kell például, olyankor beírjuk az üzenőbe, hogy értsék meg, hetedike előtt nem tudunk fizetni, ha elvár a tanító néni, jó, ha nem, ne adjanak ebédet a gyermeknek. Mit csináljunk, két nap alatt elfogy az a kicsi pénz, amit kapunk. A szülők egymásnak? A karácsonynak a szeretetről kellene szólnia, nem a pénzről, de csak kell valami figyelmesség. Én például a feleségemnek valami... de ne az újságból tudja meg.
Szőke Ildikó elárusítónő, Sepsi­szentgyörgy: Nem telik annyi mindenre, mint az ezelőtti években, azért készülünk, hogy meglegyen a hangulat, de vásárlás szempontjából meggondoljuk, hogy mennyit, mire költünk, semmiképp sem tudunk annyit, mint tavaly. Nem volt még ehhez hasonló helyzet, most sokkal nehezebb, mint tavaly. Egy tizenhárom éves lányunk van, elmondta, mit szeretne, és mi kiválasztjuk, mi az, amit meg tudunk engedni, ami a legszükségesebb, hogy ki is tudja használni. Valami meglepetést, örömet is szeretnénk szerezni neki, egy síbakancsot kívánt, lehet kapni használtat, jó állapotban, megfelelőbb árban, ez lesz, és néhány apróság, a többi elmarad. Az ünnepi asztalt próbáljuk ugyanúgy, a hagyományok szerint megteríteni, hogy meglegyen minden, a kalács, a bejgli, diós-mákos, disznósült, de az ajándékozásban meg kell gondolnunk, mit veszünk. Az az igazság, nehéz ezt így megélni, mert egy gyermekünk, van, s rossz az, hogy neki sem tudsz mindent megadni, amit kíván, mert nem szeretne nem tudom, milyen nagy dolgot. Egy kutyának is örült volna, persze, azt nem csak az anyagiak miatt nem lehet, hanem azért sem, mert tömbházban nem engedhetjük meg, de szeretne még ruhaneműt, most már kamaszodik, sokféle ruhát akarna. Én? Az az igazság, szívem szerint nem kívánok különösebben nagy dolgot: egészség legyen, béke a családban, egyebet igazán nem szeretnék, igaz, én is elfogadnék még egy pár csizmát...
Erdő József fodrász, Sepsiszent­györgy: Kevesebb a pénz, kevesebb a lehetőség, sokkal nehezebb, mint egy évvel korábban. Egy kislányom van, nagyobb értékű játékot semmiképp sem tudunk megvásárolni, esetleg gyümölcsöt és kisebb, olcsóbb játékot. Gondo­lom, babát szeretne, mert ami van, erősen dédelgeti. Kifestőkönyvet veszünk, de drága babát nem tudunk venni idén. Ezelőtt jó pár évvel, körülbelül tízzel is, volt a mostanihoz hasonló, nehéz helyzet, most egy kicsit rosszulesett, mert az elmúlt két-három évben mintha jobban éltünk volna, több lett volna a pénz, most kevesebb a munka is. Ez rosszul­esik, mert vannak keresztgyermekek, vannak szülők, mindenkinek kevesebb jut. Megálla­pítottunk egy összeget, amiből el kell intéznünk az ajándékozást, ha lenne több, többet is megengednénk magunknak. Az ünnepi asztal általában a szüleinknél szokott lenni. Szomorú egy kicsit ez a helyzet, de hátha túljutunk rajta, nincs, mit tennünk, nincs, miért jobban szomorkodnunk, jobb úgysem lesz attól.
Szász Ilona köztisztviselő, Var­gyas: Kicsit ünnepélyesebb nap lesz, mint a többi, még ha sietünk is, jobban oda kell figyelnünk. A nagy gyermekem számára már rég nem léteznek "titkok", de a kicsi még hiszi, hogy az angyal hozza a feldíszített karácsonyfát s az ajándékokat. Számtalan kérdése van, de a válaszaimat elfogadja, s akkor sem sértődik meg, ha a lehetetlen kérései nem teljesülnek. Most például olyan rockgitárt kért, amelyiken tanulás nélkül is tud játszani. Az asztalra a megszokott dolgok kerülnek. Azoknak mindig ott a helyük, idén sem fognak hiányozni.

Terülj-terülj, asztalkám
Kovács Attila raktáros, Sepsi­szentgyörgy: Szerintem a megszokott lesz, karácsonykor az ember annyit áldoz, hogy meghitt körülmények között tudja tölteni az ünnepet. Mindazok ellenére, hogy a feleségem közalkalmazott, kiszorítjuk az ünnepekre, amit tudunk. A lányom egy kiskutyát szeretne, nagyon állatszerető család vagyunk, nem tudjuk, hogy az angyal elhozza-e. Extra dolog nincs, nem térünk el a megszokottól, de erre kell az embernek egy kicsi plusz legyen, az évközi tartalék.
Zsidó Klára betegnyugdíjas, Kézdi­vásárhely: Mi elsősorban nem külsőleg takarítunk, hanem belsőleg, lelkileg tisztulunk meg, az advent ideje alatt reggelente rorátemisére járunk. A hét elején férjemmel együtt szeretetcsomagot, elsősorban élelmiszert vittünk a Szépmezőn élő tizenhárom gyermekes Menyhárt családnak, hogy számukra is szebb lehessen a karácsony. Ajándékba praktikus dolgokat szoktunk vásárolni, de szerintem a karácsony nem az ajándékokon múlik, hanem hogy lelkileg legyünk tiszták, adományozzunk szeretetet egymásnak. Természetesen, az angyalka a fa alatti csomagokról is gondoskodik. Soha nem számítottam ki, hogy mennyi pénzt költöttünk karácsonyi ajándékokra. A megszokott hagyományos ételek, a töltött káposzta, a sült húsok, a diós-mákos bejgli, az apró mézeskalács sütemények nem hiányozhatnak az ünnepi asztalról.
Boldizsár Béla hivatásos nevelőszülő, Bélafalva: A Boldizsár csa­ládnál a karácsonyi előkészület az adventben a szentcsalád-járással vette kez­detét, ami azt jelenti, hogy minden este más és más családnál kétórás imával és énekkel készülünk karácsonyra. Az ajándékozás idén nem lesz túl költséges, mivel felnőtt gyermekeim nem lesznek itthon, csak a két állami gondozott lesz velünk karácsonykor, de addig mindenképpen a disznóvágás is megtörténik, feleségem süt egy kemence kenyeret, és a kalács is megsül, a töltött káposzta sem fog hiányozni az asztalról, addig a pálinka is kifő, és ha a pincéből, ahol félméteres a víz, fel tudom hozni a bort, akkor az is lesz az ünnepi asztalon.
Kiss Jenő nyugalmazott könyvtárigazgató, Sepsiszentgyörgy: Na­gyon nehéz, mert nagy együttérzéssel vagyok mindazok iránt — főleg volt kollégáim —, akiknek nagyon csúnyán megvágták az amúgy is kicsi fizetésüket. Én mint nyugdíjas nem panaszkodhatom, tűrhető nyugdíjam van, egyelőre még nem nyúltak hozzá, egy kis adót levonnak majd, és igazán csak azt tudom mondani, hogy főleg az értelmiségiek csak azzal tudják magukat kárpótolni, ha egy kicsit az anyagiaktól a szellem felé fordulnak.
Bogyor Beáta tanár, Barót: Kará­csonyra úgy készülök, ahogy minden évben, s az ajándékokat is úgy próbálom elkészíteni, összeválogatni, hogy a megajándékozottat jellemezze. Nem a rá költött pénz a lényeges, azt szeretem, ha a hétköznapi dolgokat személyessé tudom tenni — akár egy kis díszítés, akár üzenet révén —, s érződjék, tényleg rá gondoltam, tényleg fontos számomra. Ezt nem lehet megvásárolni, úgy nem befolyásolja semmi, a világban történt esemény.

Lejegyezte: Hecser László, Iochom István, Mózes László, Váry O. Péter