Hiányosságokat mutat az Európai Unió tagországaiban azoknak az uniós támogatásoknak a felhasználása, amelyet a romák gazdasági és társadalmi bevonására lehetne fordítani — állapította meg az Európai Bizottság romaügyi munkacsoportja. A munkacsoportot szeptemberben állították fel az uniós végrehajtó testületen belül.
A bizottság emlékeztetett arra, hogy az EU intézményei jelentős pénzeszközöket bocsátottak rendelkezésre a romák társadalmi beilleszkedését célzó tagállami intézkedések támogatására és kiegészítésére: a huszonhét tagállam közül tizenkettő (Bulgária, Csehország, Spanyolország, Finnország, Görögország, Magyarország, Írország, Olaszország, Lengyelország, Románia, Szlovénia és Szlovákia) összesen 17,5 milliárd euró támogatásban részesült.
A Brüsszelben tegnap nyilvánosságra hozott első vizsgálati eredmények szerint azonban nemzeti szinten sokszor hiányosak az uniós pénzek felhasználására vonatkozó ismeretek, nem megfelelő a támogatások fogadásának adminisztratív előkészítése, problémák mutatkoznak a nemzeti társfinanszírozással, emellett a civil szervezetek és a roma közösségek sem kapnak elegendő szerepet a folyamatban. A bizottság jelezte: mostani megállapításai alapján a munkacsoport a jobb felhasználás lehetőségeinek körvonalazásával folytatja tevékenységét. A csoport munkájának eredményei részét képezik majd annak a romaügyi keretstratégiának, amelyre a bizottság tavasszal tesz javaslatot. A stratégiát — amely a nemzeti romaprogramoknak ad egységes uniós keretet — a januárban induló magyar EU-elnökség egyik kiemelt célkitűzése szerint várhatóan nyár elején fogadják el.
A brüsszeli bizottság tegnap nyilvánosságra hozott egy tanulmányt is, amelyben azt vizsgálták, mennyire bizonyultak hatékonynak a tagországokban eddig elindított romaprogramok. A tanulmánynak az a fő következtetése, hogy legsikeresebbek azok a programok, amelyek egyszerre próbálják kezelni mindazokat az okokat, amelyek miatt a romák nem tudtak integrálódni a társadalomba. A sikertényezők között a jelentés a programok hosszú távú jellegét, a romákkal folytatott rendszeres konzultációt, az adatok és eredmények megbízható értékelését, illetve a témában illetékes helyi, regionális és nemzeti szervek munkájának hatékony összehangolását említette. Magyarország nemzeti romastratégiáját különösen az utóbbi tekintetében emelték ki az uniós kutatók.
