Kicsi gyerekkora óta repülésről álmodott, de nagy családban született, szakmát kellett tanulnia. A mindennapok hamar elhomályosították az álmokat, halasztódott az egyetemi felvételi, aztán megnősült, jöttek a gyerekek, és végleg elmaradt a tanulás.
Amikor a sugárkezelés után kiengedték a kórházból, elment a szeméttelepre, amelynek a közelében valaha egy repülős ezred állomásozott. Az ott talált ócskaságokból könyvek segítségével hozzálátott az összeszerelésnek. Közben elmúlt a hónap, amelyet az orvosok adtak neki, s a beteg kezdett megerősödni. És végre felemelkedett a repülőgép: 11 percet töltött a levegőben, 70 méter magasan, aztán elkezdett leszállni, de a pilóta közben meggondolta magát, és még egyszer fel akart emelkedni. A tolóerő azonban már nem volt elég, s kissé keményen ért földet: Zarecsnyijnek nem lett baja, de a gép ripityára tört. Elmondása szerint azonban ez már nem számított: ,,A lelkemben már ott volt az égbolt".
Az onkológiai ellenőrzésen aztán kiderült, hogy meggyógyult. A kórházból a legközelebbi mezőre rohant, virágot szedett, és újra a kórházba, minden beteg éjjeliszekrényére pohárkát tett egy-egy szál virággal, egészséget kívánva, s azt, hogy mindenkinek teljesüljön a dédelgetett álma, mert meggyőződése, hogy őt ez gyógyította meg.

(MTI)