Akiknek egykor hárman díszítették,
mi, gyermekek, díszítjük már a fát:
cukrot kötöz s dúdol anyánk,
miközben látogatják régi esték.
Márton Árpád grafikái
Mintha pengne, remeg a tüskeág,
mikor egy cukrot felakasztunk,
azt hiheti, hogy rá madárka szállt,
a macskánk, ki mind itt lebzsel alattunk.
Aki vigyázta gyermekálmaid,
az okos angyalkát a csúcsra tedd.
Emlékszel, egy éjjel hogy nevetett,
s nyakad köré kulcsolta karjait.
De már meghalt. Kíváncsiság, megölted,
a lelke elszállt, csak papír maradt.
Ravaszságod most fájhat, könyöröghet:
míg a világ, mindig papír marad.
A nagy üveggömböt illeszd középre,
ez volt mindig karácsonyfánk szíve;
vörös-arany mélységibe nézz be:
tán gyermekkorod költözött ide.
S a többi cifraságot sorra mind,
a kéményseprőt s az aranydiókat
rakosgasd fel régi törvény szerint,
melynek betűit a véredbe róttad.
A forma, mely él benned évről évre,
nyomozhatatlanul szent vérörökség,
visszamutat évszázados sötétbe:
egy ősödbe gót szörny-szájak csöpögték.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
