Míg a magyar nyelvterület nagy részén a betlehemes játéknak minősült, és előadói is annak érezték, Székelyföldön megmaradt szertartásos jellege, és jellemzően felnőtt férfiak adták elő. E közös ismérvekre alapozva Bálint Sándor úgy vélte, hogy ezeknek "közös forrásuk valamely, sajnos, ránk nem maradt csíksomlyai barokk karácsonyi vagy úrnapi misztériumjáték".
Kovásznai betlehemesek
A szertartásosság nem pusztán a szövegből adódott. A szereplőknek az advent időszakában kerülniük kellett a kocsmákat, nem szabadott a lányos házakat látogatniuk, az utcákon néma csendben kellett járniuk. Alakításuk tehát tiszta életet, mérsékletességet, önuralmat feltételezett.
Míg e dramatizált karácsonyi játékot többnyire a római katolikus lakosság éltette az egész magyar nyelvterületen, Háromszéken a protestáns többségű falvakban is felleljük ennek változatait.
Balázs Márton, Háromszék néprajzának egyik első összegzője a 20. század legelején, 1901—1902-ben tíz betlehemes játékot tudott összegyűjteni, éspedig kettőt Kézdiszentlélekről, hármat Kovásznáról, egyet Vajnafalváról, egyet Torjáról, kettőt Kézdivásárhelyről és egyet Kézdisárfalváról. E felsorolásból látható, hogy az általa 1942-ben megjelentetett játékok jelentős hányadát a protestáns többségű Orbaiszék szolgáltatta. Makkai Endre és Nagy Ödön a téli néphagyományokról szóló erdélyi áttekintésükben zabolai betlehemes játékot publikáltak.
Zabolai betlehemesek
A Székely Nemzeti Múzeum fotó- és üvegnegatívtárába több betlehemes fotó került be. Kovásznán Roediger Lajos az 1912-es betlehemezést próbálta vizuális eszközökkel is dokumentálni. Az általa készített két, majdnem egyforma üveglemezről felismerhető, hogy ekkor a betlehemezést már a fiatal gyermekek gyakorolták. Játékuk helyszínét szalmával díszítették fel, amely azért is figyelemre méltó, mivel a karácsonyi szalmának mágikus gyógyító, termékenységvarázsló használata sok vidéken dokumentálható volt. A tizenegy szereplő közt felismerhető Mária, Szent József, a két angyal, két katona, a király, három pásztor és a földön heverő hammas vagy negyedik pásztor alakja. Mivel Kovászna vajnafalvi részében a juhászat a románság foglalkozása volt, természetes állapotnak tekinthető, hogy a pásztorok román viseletet öltöttek magukra.
A harmincas években Mikes Hanna a Zabolán készült betlehemes fotóiból ajándékozott egy egész sorozatot múzeumunknak. A harmincas évek zabolai betlehemezői archaikusabb viseletben voltak, mint a kovásznaiak: a pásztorok hatalmas bundában, lábukon bocskorral, hosszú szakállas maszkban láthatók, kezükben zörgőkkel ellátott, faragott pásztorbotot tartanak. Szent Józsefet zsidós viseletben, kalappal és hosszú szakállal jelenítették meg. A katonák elmaradhatatlan eszköze a hosszú kard volt. Az újabb állapotot csupán az jelzi, hogy mind Mária, mind pedig a két angyal szerepét lányok játszották már.
A ránk maradt archív fotóanyag csupán az orbaiszéki betlehemezést örökíti meg. A képeket azzal a reménységgel közöljük, hogy ezek ismeretében könnyebben rekonstruálhatóvá, betaníthatóvá válik a kovásznai és zabolai betlehemes játék.
Szőcsné Gazda Enikő
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
