Megnyugodhat hát év végére a kormányfő, az államelnök: hűséges szolgákként maradéktalanul teljesítették a Nem­zetközi Valutaalap minden parancsát. Csalással, fenyegetőzéssel, többszöri nekifutásra átgyömöszölték a parlamenten a nyugdíjtörvényt, a fizetésük tetemes részétől megfosztott közalkalmazottak szemét kiszúrták egy csekélyke, inkább csak az inflációt fedező béremeléssel, és sikerült átvinni az újabb megszorításokat, levágásokat, elbocsátásokat kilátásba helyező büdzsét is.
Persze, a taláros testület döntései aligha számítanak meglepetésnek. Nem is tulajdonítanánk neki különösebb jelentőséget, hacsak ugyanazok a bírák nem halasztották volna el az ítéletet egy másik, az oktatási törvény, főként annak kisebbségbarát rendelkezései ellen emelt panasz ügyében. Érdekes módon ez nem ment annyira könnyen nekik. A lakosság elszegényedéséhez, kizsákmányolásához vezető intézkedések ellen semmi kifogásuk, a nemzeti kisebbségek jogainak bővítése azonban várhat még — mintha csak az elmúlt esztendő belpolitikai történéseinek sűrítménye lenne az alkotmánybíróság tegnapi megnyilvánulása.
Így szavazott meg az RMDSZ is áfaemelést, bércsökkentést, elbocsátást, és így csúszott napról napra, évszakról évszakra a magyar közösség számára fontos törvények ügye: a régióátszervezésről nem is hallani mostanság, a kisebbségi törvény a fiók mélyén ragadt. Jó ideje csak az oktatási törvényről beszélnek, ígérték, karácsonyra meghozza azt az angyal, fogadták, év végéig hatályba is lép — és lám, az esztendő utolsó napjaiban járunk, de ezúttal sem született döntés, még mindig nem tudni bizonyosan, jóváhagyják-e azt az alkotmánybírák, érvénybe léphet-e végre a jogszabály. Vagy előbb újabb hűségpróbák, újabb megszorítások következnek? Ismét előbb fizetünk, és a portéka helyett csak ígéretet kapunk?