Európában felméréseket készítettek arról, hogy a lakosság milyen foglalkozásúakat tart a leghazugabbaknak. A romániai felmérés alig mutat eltérést ettől.
Első helyen természetesen a politikusok állnak. Nekik létkérdés a hazudozás, mert ha nem hazudnak elég jól, akkor nem választják meg őket. A politikában a cél szentesíti az eszközt. Szemedbe nézve hazudnak, és minél nagyobb hatalmat szereznek ezáltal, annál rosszabbak lesznek. Napóleon egy diplomatáról mondta, de érvényes egy jó politikusra is: ,,Ez az ember közel van ahhoz, hogy nagy államférfi legyen, pompásan hazudik."
Érdekes módon a harmadik helyre a futballisták kerültek. Ők azért mondanak nagyokat, hogy leplezzék tehetségtelenségüket, és hogy az újságok címlapjára kerüljenek.
Negyedik helyen a szakszervezeti vezetők. Ők árulásgyanúsak, és munkájuk eredménye meglehetősen gyenge. Tagságuk vállára borulva sírva vezetik harcba őket, de közben nagyobb az átlagjövedelmük, mint azoknak, akiket irányítanak. Néhány példa: a Nemzeti Szakszervezeti Tömb (BNS) vezére, Dumitru Costin tavaly 240 000 lejt kasszírozott, az Alfa Kartell elnöke, Bogdan Hossu elismert fizetése négyezer lej volt, a sedlexes Vasile Maricáé 7600, a Romániai Demokratikus Szakszervezetek Konföderációjának elnöke, Iacob Baciu meg 130 000 lejért harcolt tavaly. Így könnyű!
Az ötödik hely a hazudozásban az újságírókat illeti. Az európai és romániai lakosság 68 százaléka nem hisz nekik, mert mindenféle ellenőrizetlen információt leközölnek. Hol vannak a régi szép idők, amikor azt mondták az emberek, hogy: igaz, mert még az újság is megírta!
A hatodik helyen a pénzügyi tanácsadók állnak, akikben a lakosság kétharmada nem hisz. Azért, mert elhallgatják a lényeget, és mindenféle gyanús pénzügyi manőverbe belecsalják a meggondolatlan hitelfelvevőt, aminek aztán később látja kárát.
Ugyanilyenek a turisztikai ügynökök is, akik hetedik helyre kerültek. Minden szépet ígérnek, aztán a valóságról akkor győződhet meg az ember, amikor elér a célállomáshoz. És az is előfordul, hogy onnan haza sem hozzák, hanem saját költségén kell hazautaznia.
Elég hátulra, nyolcadik helyre kerültek az ügyvédek, akiknek pedig szerintem meg kellene engedni, hogy hivatalból hazudjanak védencük érdekében vagy a másik fél érdekei ellen.
Érdekes, hogy a megkérdezett 32 163 ember csaknem fele azt mondta, nagyon nem vagy alig hisz a papoknak. Így a kilencedik helyre kerültek ezen a listán. Ezt nem nagyon értem, mert túlvilági, szebb életet ígérnek. És ott túl nem is lehet túl rossz, ha még senki vissza nem jött azzal, hogy nem igaz.
A tizedik helyre a taxisokat sorolják, mert ha lehet, dupla tarifát alkalmaznak, nem a legrövidebb úton viszik az utast a célállomás felé.
De ne bízzuk el magunkat. Mi, egyszerű polgárok is állandóan hazudozunk, ha kell, ha nem. Miket is szoktunk mondani? Néhány példa: Nem volt jel a telefonomban. Nem volt pénz nálam. Jól vagyok. Csodálatosan nézel ki. Örvendek, hogy látlak. Majd telefonálok. De hát jó barátok vagyunk, nem? Aztán találkozunk. Éppen úton vagyok. Dugóba kerültem. Nem, ebben a ruhában nem nagy a feneked. Holnap leszokom róla. Nem, egyáltalán nem haragszom. És így tovább.
Egy Jobert nevű úr azt mondta volt: A tisztességes férfi napjában tízszer hazudik, a tisztességes nő hússzor. A társaságbeli férfi százszor. Hogy egy társaságbeli nő hányszor, azt még sohasem sikerült megszámolni.