Soha nem tudhatja az ember, hogy tulajdonképpen mikor a legalkalmasabb váratlanul hazaérkezni a családi otthon jótékony melegágyába. De ha — példának okáért — olyankor toppanna be az illető ember, amikor ez az otthon tartózkodók számára, mondjuk, a legalkalmatlanabb, akkor mindenki magára vessen.

Péter Alpár grafikája
Mert ha teljesen váratlanul éppen akkor érkezik haza, amikor kedves kicsi felesége, akit egyébként Öngyömböngyömnek szólít, nos, amikor Öngyömböngyöm épp a közköltségbeszedővel etyempetyemezik a jó széles hitvesi ágyon, nos, az nem a legkellemesebb dolgok egyike. Mert ilyenkor az ember szokása szerint — rossz szokás, el kell ismernünk — teljesen kijön a sodrából, megdagadnak a nyakán az erek a rettenetes, emberfeletti üvöltéstől, és úgy elkezd törni-zúzni, hogy cseng tőle az egész, egyébként békés családi fészek mind a négy fala, beleértve a pohárszekrény meg a halomba rakott, elmosogatatlan edények csörömpölését is. És ilyenkor ez az ember, nézzünk magunkba szépen, azt javasolja nem éppen békésen, de a történtektől meg a látványtól teljesen felizgatva, azt a javaslatot teszi tehát ellenkezést nem tűrően, hogy az illető, akiről nem tudja, mert nem tudhatja, hogy a Hivatal embere, amúgy ádámkosztümben, a befejezetlen munka hiányérzetével a lelkében meg az altestében, olyan csurdén, ahogy valamikor megláthatta a napvilágot, úgy vegye nyakába a várost, mármint az utca meg a Hivatal felé tartó útnak egészen a Hivatalig vezető részét. Ami igazából nincsen ilyenkor ínyére az illetőnek, de felmérvén ő is a helyzet súlyosságát, jobbnak látja gyalogosan, csurdén, nem kevés maradék hevülettel a testében meg a lelkében, a nevezett városrész, vagyis a Hivatal felé venni az útját. És itt ha most hirtelen az emberi jogokat vesszük számításba, példának okáért a felöltözéshez való jogot, elismerhetjük azonnal, hogy itt bizony becsületesen megtépáztatnak ezek a jogok, de a csurdé, megtépázott jogú barátunk is belátja szinte seperc alatt, hogy kisebbségben, ilyen sarokba szorított, kiszolgáltatott helyzetében az ember (mint a szükségét végző vadállat, ahogy a költő mondja) nem azt nézi, hogy milyen jogai vannak, és hogy azok maradéktalanul tiszteletben tartatnak-e, hanem csatolja azonnal a nyúlmokaszint, és menti, ami még menthető, vagyis a bőrét, és a jogok firtatása helyett inkább annak örül, hogy a jelenlegi, nyugalmi állapotában hernyónyi vétkes szerszám egyetlen bátor és elszánt nyisszantással nem a szájába kerül, s ekképp olyanformán kellene elszaladnia, mint a kutyának a fogai közé kapott, lopott tollseprűvel, vissza-visszasandítva, hogy nem követi-e őt még itt is az üvöltöző állat, jelen esetben éppen az utcán. Nem követi hál’ istennek, így hát számára szabad a pálya, a szembejövőknek pedig elmagyarázhatja, már akik nagy ívben ki nem térnek előle, hogy csúnyán rászedték, rablóbanda forgatta ki minden vagyonából, és még a számlatömbre is rátették a kezüket a gyilkos kezek.
Az ember pedig, aki nem éppen a legalkalmasabb pillanatban érkezett haza, testében-lelkében most már kicsit megkönnyebbülten, odalép hitveséhez, a családi ágyhoz, és megkérdezheti, egyáltalán nem haragvóan, nem dühösen, sőt, engesztelően, csitítgatóan, hogy bántottak-e, drágám, hát bántottak-e ezek a büdös uzsorások. Na ne sírjál, itt van apuci, ne sírjál, én megvigasztallak.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.