Soha nem tudhatja az ember, hogy tulajdonképpen mikor a legalkalmasabb váratlanul hazaérkezni a családi otthon jótékony melegágyába. De ha — példának okáért — olyankor toppanna be az illetÅ‘ ember, amikor ez az otthon tartózkodók számára, mondjuk, a legalkalmatlanabb, akkor mindenki magára vessen.
Péter Alpár grafikája
Mert ha teljesen váratlanul éppen akkor érkezik haza, amikor kedves kicsi felesége, akit egyébként Öngyömböngyömnek szólÃt, nos, amikor Öngyömböngyöm épp a közköltségbeszedÅ‘vel etyempetyemezik a jó széles hitvesi ágyon, nos, az nem a legkellemesebb dolgok egyike. Mert ilyenkor az ember szokása szerint — rossz szokás, el kell ismernünk — teljesen kijön a sodrából, megdagadnak a nyakán az erek a rettenetes, emberfeletti üvöltéstÅ‘l, és úgy elkezd törni-zúzni, hogy cseng tÅ‘le az egész, egyébként békés családi fészek mind a négy fala, beleértve a pohárszekrény meg a halomba rakott, elmosogatatlan edények csörömpölését is. És ilyenkor ez az ember, nézzünk magunkba szépen, azt javasolja nem éppen békésen, de a történtektÅ‘l meg a látványtól teljesen felizgatva, azt a javaslatot teszi tehát ellenkezést nem tűrÅ‘en, hogy az illetÅ‘, akirÅ‘l nem tudja, mert nem tudhatja, hogy a Hivatal embere, amúgy ádámkosztümben, a befejezetlen munka hiányérzetével a lelkében meg az altestében, olyan csurdén, ahogy valamikor megláthatta a napvilágot, úgy vegye nyakába a várost, mármint az utca meg a Hivatal felé tartó útnak egészen a Hivatalig vezetÅ‘ részét. Ami igazából nincsen ilyenkor Ãnyére az illetÅ‘nek, de felmérvén Å‘ is a helyzet súlyosságát, jobbnak látja gyalogosan, csurdén, nem kevés maradék hevülettel a testében meg a lelkében, a nevezett városrész, vagyis a Hivatal felé venni az útját. És itt ha most hirtelen az emberi jogokat vesszük számÃtásba, példának okáért a felöltözéshez való jogot, elismerhetjük azonnal, hogy itt bizony becsületesen megtépáztatnak ezek a jogok, de a csurdé, megtépázott jogú barátunk is belátja szinte seperc alatt, hogy kisebbségben, ilyen sarokba szorÃtott, kiszolgáltatott helyzetében az ember (mint a szükségét végzÅ‘ vadállat, ahogy a költÅ‘ mondja) nem azt nézi, hogy milyen jogai vannak, és hogy azok maradéktalanul tiszteletben tartatnak-e, hanem csatolja azonnal a nyúlmokaszint, és menti, ami még menthetÅ‘, vagyis a bÅ‘rét, és a jogok firtatása helyett inkább annak örül, hogy a jelenlegi, nyugalmi állapotában hernyónyi vétkes szerszám egyetlen bátor és elszánt nyisszantással nem a szájába kerül, s ekképp olyanformán kellene elszaladnia, mint a kutyának a fogai közé kapott, lopott tollseprűvel, vissza-visszasandÃtva, hogy nem követi-e Å‘t még itt is az üvöltözÅ‘ állat, jelen esetben éppen az utcán. Nem követi hál’ istennek, Ãgy hát számára szabad a pálya, a szembejövÅ‘knek pedig elmagyarázhatja, már akik nagy Ãvben ki nem térnek elÅ‘le, hogy csúnyán rászedték, rablóbanda forgatta ki minden vagyonából, és még a számlatömbre is rátették a kezüket a gyilkos kezek.
Az ember pedig, aki nem éppen a legalkalmasabb pillanatban érkezett haza, testében-lelkében most már kicsit megkönnyebbülten, odalép hitveséhez, a családi ágyhoz, és megkérdezheti, egyáltalán nem haragvóan, nem dühösen, sÅ‘t, engesztelÅ‘en, csitÃtgatóan, hogy bántottak-e, drágám, hát bántottak-e ezek a büdös uzsorások. Na ne sÃrjál, itt van apuci, ne sÃrjál, én megvigasztallak.
Önnek is fontos, hogy megbÃzható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? SzÃvesen olvas a háromszéki művelÅ‘dési életrÅ‘l, új könyvekrÅ‘l, szÃnházi elÅ‘adásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kÃnáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
