A következő alkalommal fotómasinával tértem vissza. És mintha előzetesen egyeztettünk volna, Gabriella főnök asszony, akinek kitűzője nem is jelzi az üzleti hierarchiában elfoglalt helyét, éppen egy ölnyi, a székelyudvarhelyi üzletközpontból küldött kétnyelvű reklámanyagot helyezett rámába, és függesztette az áruféleségek fölé.
Az újabb áruházakban teret hódító keresztnevesített kitűzők is figyelmet érdemelnek: eddig a Bertis boltjaiban figyelhettük meg a formaruhán az utóneveket feltüntető műanyag névjegyeket. E jelentéktelennek tűnő apróság üzenete az alkalmazottak és a vásárlók közötti viszony kialakításában fontos, a közvetlenség, a családiasság és a partnerség érzését erősíti. A vegyes lakosságú településeken ez azért is figyelemre méltó, mert a személyzetet nemcsak utónevén, hanem anyanyelvén szólíthatod, ami ismét a két személy közötti viszony bensőségességét erősíti.
Az anyanyelv használatára a ráerősítést néhány évvel ezelőtt az Ilka élelmiszerüzlet, a Klára cipőbolt és még néhány üzlet vállalta fel Sepsiszentgyörgyön. Abban az időszakban ez ritka jelenség volt, mint a fehér holló. Aztán felerősödött a tendencia, a vállalkozások, üzletek egész sora amerikanizálódott és elrománosodott. Az anyanyelv használata az üzleti kommunikációban szinte kiveszett. Ennek leggroteszkebb megnyilvánulását a zöldségpiacokon láthatjuk, ahol tulajdonképpen románul is alig tudó árusok is — ez is baj! — csak morcovot, varzát árulnak. A zöldségpiacon a román árusok is szívesen szólnak az emberhez anyanyelvén.
A Merkúr üzletlánc a kétnyelvű feliratozással hatásos és ingyenes nyelviskola is. A magyar anyanyelvűek a román megnevezéseket is párosíthatják anyanyelvi kifejezéseikhez, és fordítva: a román anyanyelvűek is megbarátkozhatnak azoknak a nyelvével, akik között élnek.
Városunkban máris érzékelhető, hogy a Bertis és a most induló Merkúr, az úttörő Ilkával és a Klá­rával együtt a civilizált kiszol­gálás, a minőségi árufelhozatal mellé ingyenes nyelviskolát is teremt.
Ez az én kitűzőm az üzletek kabáthajtókájára.