Áll a nyugdíjas krónikus beteg a rendelőben, sokadszor kéri az orvost, legyen szíves, ne három, hanem csak egy hónapra írja fel a gyógyszert, mert nyugdíja alig elég a túlélésre, nem tud kifizetni egyszerre nagy összeget.
A tisztelt családorvos nem enged a huszonegyből, sok a páciens, nincs idő havonta viszontlátni a betegeket, akik után egyébként akkor is fizet az egészségbiztosító pénztár rendelőfenntartási pontértéket, ha a családorvos listáján szereplő egyén nem beteg, nem jár orvoshoz. És különben is, ha háromszor ír gyógyszert a krónikus betegnek, akkor is csak egyszer kap esetellátási pontokat érte. A nyugdíjas nem tehet egyebet, magával viszi a receptet, és kivált annyi orvosságot, amennyire pénze van. Egy hónapra, negyven napra, vagy ki tudja.... És amikor elfogy a tabletta, ha közben spórol, vásárolhat még néhány szemet, vagy abbahagyja a kezelést. A következő adagot csak a három hónap letelte után írják fel neki. Bár joga lenne a havonta jegyzett dózisokhoz, netán harmincnaponként lehetősége lenne elmondani orvosának, hogy érzi magát, de a beteg kiszolgáltatott. Ő a Kuss! nevű kategória egyik szenvedő alanya.
