A civilizáció és új demokráciánk nagy vívmánya, hogy most már, ha nem is törvényesen, de nálunk is lehet kábítószert kapni. Éppen most kaptak el egy bűnbandát, amely másfél tonna kokaint akart behozni Kolumbiából hét tengeren és hét határon át. Ebből csak csipetnyit kell felszippantani, és az ember minden búját-baját feledi.
Persze az élvezetnek ára van. A szállítmány értéke kilencvenmillió euró. Majdnem olyan drága, mint a benzin. A benzin- és gázolajfogyasztók a magas árak miatt újabban csak kortyonként veszik az üzemanyagot, és aprópénzzel fizetnek érte. A német alkalmazott tízszer annyi benzint tud venni szerény fizetéséből, mint háromszéki kollégája. Ha az autós vesz egy csepp benzint, azért teszi, hogy felszippantsa illatát, akár a kábítószert, és ezután azon nosztalgiázik, hogy volt idő, mikor azt az autóba tette. De a kárörvendők ne ujjongjanak túl korán, mert ha a benzin ára nő, akkor a fuvarozás, és emiatt majd minden drágul. Nemsokára elérhetjük, hogy az élelmiszereket is csak grammra vagy cseppenként vesszük.
Bemegy a korkedvezményes nyugdíjas az üzletbe, kér egy morzsa kenyeret, egy csepp tejet vagy egy szem pityókát az aprajából. Olyan jól alakult a mezőgazdaság, hogy az emberek nagy részét (főleg a kistermelőket) sikerült leszoktatni a gazdálkodásról. Így ha gyengébb a termés, akkor importból, drágán hozunk be mindent. Akárcsak a kokaint. Valamikor itt, nálunk megtermelték egyfajta drog alapanyagát: a dohányt. Sőt, dohánygyárunk is volt, az gyártotta a szippantanivalót. Ha már ezt nem lehet megmenteni, akkor rá kellene állnunk vadkender meg mák termesztésére, és a cigarettagyárat át lehetne alakítani — például — könnyű drogok gyártására. Hollandiában is engedélyezett ezek fogyasztása, nálunk miért ne lehetne? Addig is félhivatalosan lehet terjeszteni etnobotanikai szerek néven. (A milliárdos Ion Ţiriac fiát is megvádolták kábítószer-kereskedéssel. Aztán bebizonyították, hogy ártatlan. Most még ő követel 750 000 euró kártérítést a kellemetlenségekért és ötszázezret üzleti veszteségeiért.)
A kábítószer-fogyasztót állítólag semmi egyéb nem érdekli, csak napi adagja. Ha azt megkapja, akkor nem kell neki még az étel sem, és a feje sem fáj. Így nem kell mindenféle élelmiszert behoznunk kábítószeráron. Most láttam az üzletben — éppen nálunk, a burgonya hazájában — cseh pityókát két lej ötven baniért. Már a látványtól elszédültem. Ha itt jó a termés, akkor ötven baniért vesztegetik, és tavasszal kidobják. A búzával ugyanez a helyzet. A húst is importáljuk. Húst vagy hentesárut csak egy átlátszó szeletet kérnek majd a vevők, és azt is csak szagolgatják majd, mint a benzint. Mivel úton-útfélen halljuk, hogy a sok evés nem egészséges, így alaposan megemelkedik az átlagéletkor, és ezért még olyanok is lesznek, akik elérik a rendes nyugdíjkorhatárt.
Most már nemcsak a benzináraknál, hanem nyugdíjkorhatár esetében is utolértük a jóléti társadalmakat.
