Elvitathatatlan Kézdivásárhely figyelemre méltó szerepe megyénk sportéletének történetében. Sepsiszentgyörgy mellett Kézdivásárhely nyújtott s nyújt a legtöbbet sporthírnevünk öregbítésében. Szentgyörgynek mindig volt — már amióta van megye — megyei sporttanácsa, sporthivatala, sportigazgatósága (attól függően, hogy mikor minek nevezték a felső fórumot), és van ma is, Kézdivásárhelynek — a többi várostól eltérően — van városi sportirodája s annak élén egy sportszerető, tevékeny irodavezetője: Kocsis Zoltán. Nem szorul külön bemutatásra, Dálnokon tette le névjegykártyáját sportéletünk asztalára, Kézdivásárhelyen pedig folytatta szervezőmunkáját. Az csak logikus, hogy őt kerestük meg a város 2010-es sportévének értékelésére.
— Nagyon mozgalmas sportévet hagytunk magunk mögött — kezdte mondandóját Kocsis Zoltán —, érezhető volt ugyan a gazdasági válság hatása, kevesebb érmet, serleget, díjat tudtunk adni, de sportrendezvényeink száma nem volt kevesebb, mint 2009-ben.
— A legsikeresebbek?
— A KSE-napokkal kezdem, hiszen 1550 sportolót mozgattunk meg, és hat-hétezer nézőt, a 24 órás futás következik a sorban a 700 résztvevőjével; együtt a Zöld Nap Egyesülettel több közös rendezvényt szerveztünk, a legrangosabb a Nemere útja feltérképezése. Az egyesület pályázatot is nyert a Polgártárs Alapítványtól (16 000 lej), ami lehetővé teszi, hogy a turisták nagy-nagy örömére idén ki is jelöljük a Nemere útját; közösen az Erdélyi IKE- (Ifjúsági Keresztény Egyesület) irodával megrendeztük az országos IKE Sportnapot kétszáz résztvevővel; az Európai Ifjúsági Központtal szerveztünk egy jó Kritikus tömeg kerékpáros felvonulást; az Őszi sokadalom égisze alatt hat sportágban lehetett versengeni; a polgárközeli rendőrséggel együtt minifoci- és kézilabdatornát szerveztünk a gyerekeknek; egy újabb korosztályt kapcsoltunk be a Labdarúgó-iskolába (edző: Csengeri Attila), így most két korcsoportban — 5—7 és 8—10 évesek — zajlik a munka, na meg egyedüli városként megtartottuk az év végi sportgálát, a város legjobb sportolóinak díjazását. És akkor még nem szóltam a két minőségi sportágról, azok csapatairól, az A-osztályos teremlabdarúgó- (futsal) együttesről és a B-osztályos kosárlabdacsapatról. Mindkettőt messzemenően támogatja a polgármesteri hivatal, a kosarasok támogatására felzárkózott még a Lénárt Optika, személyesen Lénárt Adolf.
— Ezek a KSE színeiben futnak, nemde? Hogyan értékelhetőek úgy általában a KSE tavalyi eredményei?
— Majdnem négy évvel ezelőtt, amikor ide kerültem Dálnokból, a nyakamba varrták a KSE titkári szerepkörét. Nem részletezem, mit vettem át. Tény, hogy az időmtől függően láttam a titkári munkához, hiszen én feleltem a Sinkovits-stadionról, a sportcsarnokról, az épülő műjégpályáról, a Józsiás kerti teniszpályákról, a hetvenszemélyes sportszállóról... Ráadásul alaposan részt kellett vennem a versenyszervezésekben. Két év után felmentettek a titkári szerepkörből. Azóta megszűnt a nagypályás labdarúgócsapat, az atlétika, a kézilabda, na de létezik még és működik a kosárlabda-, a teremlabdarúgó-, az asztalitenisz-, a tenisz-, a sakk-, a karate-, a testépítő-, a kerékpár-, a rádióamatőr-, a jégkorongszakosztály.
— Ha jól látom, a teljesítménysport szintjén csak két szakosztály van, a teremfoci, a kosárlabda, na és mondjuk oda harmadiknak a jégkorongot. Ennyivel nem lehet kielégíteni a sportbarátok igényét, de a Nagy Mózes Sportklubét sem, hiszen az ott felfedezett és nevelt utánpótlásnak nincs igazán biztosítva a folytonossága. Hogy érthetőbb legyek, a diáksportolók kiöregedésük után hol folytathatják pályafutásukat — gondolok itt a labdarúgókra, a kézilabdázókra, a cselgáncsozókra, a kosárlabdázókra, az asztaliteniszezőkre —, hol? Akaratlanul is kikívánkozik a kérdés: vajon újraindul-e a nagypályás foci? Kérdezem már csak azért is, mert az őszi labdarúgóidényt kiértékelő írásunkra jelzést kaptunk Kézdivásárhelyről, mely szerint több vállalkozó is támogatná a sportágat, a csapatot, de nem a KSE színeiben, mert az lejáratta magát.
— Nehéz válaszolni. Megragadott viszont egy szó: a támogatás. Nézze, az utóbbi évtizedben nagyon megváltozott e szónak az értelmezése, az emberek támogatáshoz való viszonya. A támogatók rendszerint önkéntesek. Nem kapnak fizetést. Ők rendszerint csak adnak, ki pénzt, ki munkát. Nehéz, nagyon nehéz ma olyan önkéntes támogatót találni, aki önzetlenül áll egy-egy ügy mellé. Ha nincs a háttérben egy biztos fizetés, egyenesen lehetetlen. Tudnék egy példát mondani: Lénárt Adolf. Csodálatra méltó a hozzáállása, a sport- és ügyszeretete. Az ő példája mutatja, hogy önkéntes alapon mit lehet tenni egy ügy érdekében.
— Milyen nagy rendezényekre számíthatnak 2011-ben a kézdivásárhelyiek és felső-háromszékiek?
— Sorolom: kerékpáros felvonulás, túra, felső-háromszéki minifoci-bajnokság iskolásoknak (I—IV., V—VIII. és IX—XII. osztályosoknak), KSE-napok, IKE-sportnapok ismét országos szinten, asztalitenisz-iskola, labdarúgó-iskola, asztalitenisz-versenyek sora... 2011 az együttműködés éve lesz a mi szempontunkból, hiszen a sport érdekében minden jó szándékú partner mellé szívesen csatlakozunk.
— Milyen volt a kapcsolat a megyei sportigazgatósággal?
— Semmilyen. Nem volt kapcsolat. Kapcsolat ugyanis csak olyan intézménnyel jöhet létre, amelyik dolgozik is.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
