Hiszen hiába történt meg a restitúció, hiába éltük meg ünnepként, hogy ismét egyházi tulajdonba került a térség egyik legrangosabb tanintézménye, néhány év múlva már megint utcára kellett vonulnunk: veszélybe került mindez, az újraállamosítás réme fenyegeti az iskolát, mi több, Erdély-szerte beláthatatlanul súlyos következményekkel járó folyamat veheti kezdetét, amennyiben a tanodát ismét a román állam birtokába utalnák.
Nem elég, hogy a rendszerváltás után is igen későn, csigalassúsággal vette kezdetét az egyházi javak visszaszolgáltatásának folyamata, a Mikó körüli hercehurca miatt jó ideje stagnál minden további egyházi restitúciós ügylet, ráadásul az esetleges visszaállamosítás precedenssé válhat valamennyi kínkeservesen visszaadott ingatlan esetében. Ismét kiszolgáltatottá válnánk a mindenkori hatalomnak: ugyanilyen jogi alapon mindent visszavehetnek, amit nemrégiben adtak csak vissza jogos tulajdonosaiknak, a történelmi magyar egyházaknak.
Mielőtt azonban ujjal mutogatnánk a mindenféle hátsó szándékoktól vezérelt bukaresti vezetés felé, nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy gyakorlatilag két sepsiszentgyörgyi magyar lakos teremtette ezt az igen áldatlan helyzetet, amikor önös érdekei védelmében a közösség egésze számára fontos ügyet kockáztatott. A vesszen a szomszéd kecskéje is elve alapján tettek bűnügyi feljelentést a visszaszolgáltatás ügyében, és több nem is kellett: vádat emeltek a restitúciós bizottság tagjai ellen, bizonytalanná vált az iskola sorsa. Mert hol lenne nagyobb biztonságban a Székely Mikó Kollégium? Állami tulajdonban, kitéve mindazoknak a kockázatoknak, amelyeket a politikai széljárás kiszámíthatatlansága jelent, vagy pedig jogos tulajdonosa, a közösségi feladatokat is vállaló református egyház birtokában?
Sokan, rengetegen gyűltek össze tegnap este a sepsiszentgyörgyi evangélikus templomban és körülötte, be sem lehetett férni az egyetemes imahét záró istentiszteletére. Ezrek dacoltak a kinti hideggel, és vonultak fel a nagy múltú iskola elé. Régóta nem szólt ily tisztán, csengőn a nemzeti fohász, a székely himnusz. Ezrek tartották fontosnak az egyéni érdekekkel szemben a szolidaritás, az összefogás gyertyáját lángra lobbantani.
Azt már tudjuk, hogy sokan vagyunk. De vajon elegendően?