A fehérjeimport-függőség csökkentésére több megoldás lehetséges. Az egyik az uniós mezőgazdasági támogatási rendszer átalakítása, hogy célzott támogatásokkal jobban ösztönözzék a szója, illetve a fehérjenövények — például a takarmányborsó, a lóbab, az édesvirágú csillagfürt — termelését. A világpiaci árak és az Európában jellemző termőhelyi adottságok miatt a gazdáknak sokkal inkább megéri búzát vagy kukoricát termelni, mint szóját, illetve fehérjenövényeket.
Magyarországon és Ro­má­niá­ban is kevés fehérjenövényt termelnek. Ez részben az éghajlati adottságoknak, részben a szabályozásnak, részben pedig az állatállomány csökkenésének tudható be. A két országban a belföldi szükséglet kevesebb mint 50 százaléka terem meg. Ezért Hollandián keresztül érkezik Argentínából és Bra­zíliából szója, amellyel az igények 50—70 százaléka fedezhető.
A szójaszükséglet nagy részét világszerte már génmódo­sított növényekkel termelik, aminek engedélyezése igencsak eltérő a világ különböző térségeiben, az uniós országokban nem engedélyezett. Az elfogadott jelentés javasolja, hogy az Európai Bizottság vizsgálja felül a sertés, a baromfi, vagyis a nem kérődző állatok esetében az állati fehérjeforrások tilalmának részleges feloldását.