Far­sangi tréfának jól hangzik, hiszen az öttagú vezető tanács egytől egyig önmagát újította meg három évvel ezelőtt, s így ők juttatták a csőd szélére és vitték tovább saját rosszul kezelt vagyonukat. És hogy a farsangi igazmondások sorát folytassuk, az elnök úr szerint a népes tagság jelentős jusst könyvelhet el minden évben erdővagyona után, a tűzifaosztalékot ingyen termelik ki, és díjmentesen haza is szállítják. A kérdés csak az, hogy kinek és hová, mert a tagság több mint fele a 2010-es évben nem kapott semmilyen osztalékot.
A birtokossági tagokat még arra sem méltatták, hogy a statútum által kötelezően előírt második félévi közgyűlést megtartsák. Így elmaradt a kötelező beszámoló a bevételekről és kiadásokról. A statútum be nem tartása miatt a tagság egyharmada kénytelen volt rendkívüli ülés összehívását kezdeményezni. A régi-új vezetőtanács feladata lett volna az elmúlt évi tevékenységről a jelentés elkészítése és elfogadtatása a tagsággal. Az ellenőrző bizottságnak ez esetben rendkívüli ülést kellett volna összehívnia.
Mindezek után úgy látjuk, mégis érdemes volna feleleveníteni a kecskejártatás farsangi szokását, hisz a tagság amúgy is úgy táncol, ahogy fújják. A táltos kecskét jó lenne visszahozni oda, ahová való, hogy válaszoljon a kérdéseinkre:
— No, édes kecském, mondd meg nekünk, mennyi volt a jövedelem? Hát a kiadás?
— Az elnök úr szokott-e füllenteni? Hát a vezetőség félrejár-e?
— A cenzor urak hányszor koppintottak a vezetőség orrára?
— Édes kecském, no, ezért a jövedelemért megmondhatod, hogy abból a kétmillió forintból, melyet a Corvinus-pályázatból nyertünk, hány csemetét ültettünk és hová?
Vagy a fától nem látjuk az erdőt?!

Benkő Emőke közbirtokossági tag, Székelyszáldobos