Ennek a lelkes tanítónak köszönhetően megszoktuk, hogy május végén, június elején diákcsapatok barangolnak a megyeközpont emlékművei és műemlékei környékén, a temetőkben jeles sírok mellett, mindenütt, ahol a város történelmére utaló kövek, feliratok, ábrák emlékeztetnek Sepsiszentgyörgy múltjára. Kis csapatokban vonulnak ilyenkor a gyermekek, térkép, jegyzetfüzet a kezükben, járják a múlt útvonalait a jelenben. És hogy mi ebben a szomorúság?

Nemes Emil versenykiértékelőjében olvasom a www.szekelyek.extra.hu honlapon, hogy ,,többen szándékoztak részt venni a vetélkedőn, de a feltüntetett forrásanyaghoz nem jutottak hozzá. Tehát az iskolák könyvtára nem rendelkezik a városról szóló bibliográfiával. A megjelölt példányokat tudtunkkal ingyen is osztogatták az önkormányzat alkalmazottainak. (...) Tény, hogy ezek a példányok ott lapulnak a passzív emberek könyvespolcain. A városi könyvtár példányait egyes csapatok kivették, s nem adták tovább. Érdekes egyes feladatoknak az elemzése. Csak Gödri Ferenc polgármestert ismerik. A múlt rendszer román térképén ott a Porumbe (Kökényes) patak, de Galambnak fordítják. Nem nagyon ismertek a szabadságszobor oldalaira felírt, Jókai Mór által megfogalmazott régi szövegek. Persze, hisz mindezeket egyik tanterv sem kéri".

Milyen igaza van a Gödri Ferenc Általános Iskola tanítójának! Sajnos, nem csak a helyismereti tudnivalók hiányoznak a tantervekből, tankönyvekből, de akik a legjobb ismerői e hiányosságoknak, ritkán hallatják hangjukat. Pedig az is az ő kötelességük lenne, hogy figyelmeztessék az íróasztal mellett tantervet szerkesztő, tankönyvet író nem pedagógusokat, hogy az iskolapadokban nem tudósjelöltek ülnek, hanem hús-vér gyermekek, serdülők, kamaszok és ifjak, akiket az őket körülvevő élet is érdekel.