Amiként a folyó mindig egy irányba, akképpen a falusi élet is igyekszik haladni, megújítani önmagát. Mindig akad, akinek kedve lesz zenét hallgatni, bekapcsolódni a falusi színjátszásba, takarékoskodni, hogy közös kirándulásokon vehessen részt, egyszóval még házasként, középkorúként is "élni az életet". Ez volt a benyomásunk, amikor átnéztük a község rendezvényeinek egész évi tervét, és megpróbáltuk megtapasztalni a 3800 lelkes közösség mindennapjait, már csak azért is, mert a pezsgő művelődés kihat az egész társadalmi életre.
Szobor készül
Nincs hónap, hogy ne terveztek volna valamilyen kulturális megmozdulást. A felújított, díszes, faragott karzattal bővített művelődési otthon szinte vonzza az embert, hogy ott kikapcsolódjék, és ilyen rendezett, fűtött, tágas teremben szívesen fellépnek a kézdivásárhelyi művészegyüttesek is. Torján — párját ritkítóan — négy színjátszó csoport működik. Egyik nemrég szerepelt Futásfalván. A népi tánccsoport eljutott a testvértelepülésekre is látogatások alkalmával. Rendszeresen megszervezik a nyugdíjasesteket, ahol akad olyan idős is, aki szívesen fellép.

Kovács Katalin
Kovács Katalin, a művelődési élet egyik szervezője: Ez így igaz, de a rendezvények egy részét a polgármester szervezi, főleg azokat, amelyek Bálványosfürdőn zajlanak. Januárban volt hóbuli, utána előadással egybekötött farsangi kosaras bál. Ezt követte a nagy sikerű Nemzetközi Disznótoros Fesztivál február elején. Most március 15. méltó megünneplésére készülünk magyar történelmi hagyományőrző előadásokkal, és megkoszorúzzuk a hősök emlékművét. Április vége a környezetvédelem ideje, május elsején mindig falusi majálist tartunk, Torján június 17—19. között megszervezzük a Torjai Falunapokat és a hagyományos Nemzetközi gasztronómiai versenyt, amelyen mindig részt szoktak venni testvértelepüléseink, Kistarcsa, Bálványos, Csokonyavisonta és Gádoros.

Daragus Attila
A kimutatást lapozgatva örömmel láttuk, hogy júliusban ismét lesz Bálványoson Incitato Nemzetközi Festőtábor, augusztusban a szintén hagyományos Szent István-napi ünnepély a Cserefarkon, októberben szüreti bál, novemberben nyugdíjasok napja, decemberben karácsonyi és szilveszteri dínomdánom. Ezek közé ékelődnek be a templombúcsúk, a nép legszentebb ünnepei Sarlós Boldogasszony napján a Torjához tartozó Futásfalván, Mária, Szent Márton és Szent Miklós napján Torján.

Majdnem kész a faluközösséget szolgáló épület
Daragus Attila polgármester nemcsak a község hagyományos régi utcaneveit faragtatta utcanévtáblára, hanem a kisebb terek parkosításáról is gondoskodott. A futásfalvi letérőnél ilyen tágasabb parkban — az ún. Árpád parkban — lel "otthonára" Altorja jeles szülötte, az emlékirat- és történetíró Apor Péter (1676—1752), aki a falu nevét előnévként használta. A bronz mellszobor készítője az Apor családhoz és így Torjához is több szállal kapcsolódó szobrászművész, Miholcsa József.
Hullámzó gyermeklétszám
Nem könnyű fenntartani a Kicsi Antal Általános Iskola épületeit, az öt egységből négy Torján, egy pedig Futásfalván található. A születése révén Torjához kötődő író és irodalomtörténész emlékét őrző és ápoló iskola tanára, Könczei Magdolna elmondta, hogy megosztva helyezték el a különböző épületekben működő osztályokat, s bár hullámzóan, de csökken a tanulólétszám. Torján és Futásfalván nem szokatlan jelenség már az összevont osztály.

Könczei Magdolna
Az épületek és a tanítási program megosztottsága miatt még egy iskolabuszt kértek, mert a jelenlegi menetrendjét nem lehetett úgy beosztani, hogy a futásfalvi felső osztályos tanulók idejében hazaérjenek. 382 gyermeket oktatnak-nevelnek ebben az iskolai hálózatban. Miközben a tragikus hirtelenséggel elhunyt Coroi Artúr néhai torjai tanár emlékét idéztük, akit távollétében is e táj históriája foglalkoztatott, azt is láthattuk, hogy eléggé megviselte az idő az iskola központi épületét, soha nem esett át főjavításon. Falai megbomlottak, régi a villanyhálózat, leromlott a tetőszerkezet, az iskola vezetősége segítségért kiáltott a tanfelügyelőség és a helyi önkormányzat irányába is.
Tollforgató pedagógus
Sólyom Zoltánt, a karatnai általános iskola tanárát arra kértük, hogy meséljen munkájáról, mert örvendetes dolog, amikor egy főleg történettudományokkal foglalkozó pedagógus szerfelett hasznos helytörténeti kutatásokba kezd.
.jpg)
Sólyom Zoltán
— Öt éve dolgozom Karatnán — mondta. — Egyetem után elvégeztem a mesterit erdélyi magyar kultúrából és civilizációból. Kiegészítésként időközben a politológia szakot is elvégeztem 2008-ban. Itt történelmet, magyarságtörténetet és állampolgári ismereteket tanítok, kiegészítésként földrajzot, mely egyik kedvenc tantárgyam lett. Szabad időmben végzett kutatásaim alapján írtam egy tanulmányt a Romániai Magyar Évkönyv 2006-os kötetébe. Címe: A kollektivizálás és utóélete Háromszéken. Érdekes, hogy bár nem régmúlt időkről van szó, a felkeresett felső-háromszéki települések közül csak a helybeli kollektív gazdaság alakuló okiratát sikerült fellelnem. Úgy érzem, hogy e témakör kutatásának most van az utolsó órája, élnek még sok faluban ezeknek a gazdaságoknak az elnökei, lehet még információkat szerezni azoktól, akik átélték ezt az időszakot. Több interjút készítettem, így a csernátoni kollektív elnökével, a helybeli kollektív főkönyvelőjével (aki azóta, sajnos, el is hunyt), báró Apor Csabával. Érdekel a Büdös-hegység kénkitermelésének históriája is. Lehet, ez lesz a következő szaktanulmányom.
— Felette fontos része a téma a háromszéki agrártörténetnek, jó lenne, ha több történelemtanár is felsorakozna minél részletesebb taglalásához. Látom, nemcsak a helytörténet, hanem a kisállattartás megszállottja is.
— Már gyerekkoromban megszerettem a kisállatokat, főleg a nyuszikat. Éppen most fejeztem be eléggé gazdagnak mondható könyvészet segítségével egy bővebb tanulmányt a fajnyulak tenyésztéséről. Február 18—20-a között lesz Kézdivásárhelyen egy kisállat-kiállítás a sportcsarnokban, amelyen részt szándékszom venni, ugyanis tagja vagyok a Columba Kisállat-tenyésztő Egyesületnek. Itt kb. ötszáz fajtiszta kisállatot állítanak ki, galambokat, tyúkokat és elsősorban nyulakat.
Sólyom Zoltán bizonyára arról is tud, hogy 2007-ben Salamon Ferenc nyugalmazott futásfalvi tanár tollából megjelent egy igen hasznos összefoglaló A kisállattenyésztés története Kézdiszéken a kezdetektől napjainkig címmel. A kiadvány rendkívül fontos, ugyanis a szervezett állattartás kezdetei minálunk 1874-ig nyúlnak vissza.
Szentmártontorja, Tours-i Szent Márton
Szentmártontorja volt a régi századokban Felső-Torjának a neve, amit bizonyára régi templomának védőszentjétől kapott. Ma már ezt a nevet nem használják. A régi templom nem lehetett más, mint az a román kori épület, melyet a gótika idejében átépítettek. Ennek alapjaira, a régi formáját megtartva, épült a mai neogótikus templom, mely az első világháború végére készült el. Az ovális várfallal övezett templom később a reformátusok tulajdonába került. A vár kaputornyának helyére építették fel a ma is álló építészeti remeket, a XVIII. századi — feltételezhetően védelmi célokat is szolgáló — harangtornyot. Ebből az időből való a fából faragott portikusz (a mai vár bejárati kapuja), amelyen az 1770-es évszám olvasható. Sokáig működő, reneszánsz díszítésű és néhány éve elrepedt harangja 1731-ben készült Brassóban Henricus Lamp szász mester műhelyében. A harangot a Koronaváros címere díszíti. A harang révén alakult úgy, hogy e sorok írója a 281 lelket számláló feltorjai kálvinista gyülekezet vendégeként múlt hét végén az imahét zárónapján bemutatta Harangoskönyv című új kötetét. Nem nagy távolságra a vártemplomtól 1940—42 között új templomot épített magának az időközben lélekszámában megnövekedett katolikusság, amelyet Tours-i Szent Mártonra szenteltek fel.
Tiszteletes Egyed László feltorjai református lelkipásztor elmondta, hogy élő az egyházközség, élénk a gyülekezeti élet, közel tíztagú nőszövetség végez háládatos munkát a gyülekezeti gondok megoldásában, beteggondozásban. Sajnos, a számában megapadt fiatalságot, a rövid téli napokon az iskolai gondokkal elfoglalt diákságot csak a nyári időben sikerül összefogni evangelizációs rendezvények és közös kirándulások révén.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.