Amint az elemzők is előrebocsátják, senki sem ismerheti a jövőt. Ennek ellenére kötelességünk minden számottevő valószínűségű forgatókönyvvel számolni, és elkerülni mindent, ami ezek megvalósulása esetén megoldhatatlan feladat elé állítja a nemzeteket.
A piac mindenekfelett modell a globalitás kiterjedését ígéri, amelyben a folyamatokat valamiféle világkormány vezényli, és megvalósul a nagy, a globális léptékek diadala. A fenntarthatóság mindenekfelett modell ugyancsak globális keretekben gondolkodik, és a tudásalapú, technokrata irányultságú világra épül. A biztonság mindenekfelett modellben a rend az erőből származik, az egyes nemzetek önző, befelé forduló stratégiát követnek. A negyedik forgatókönyv alkalmazkodó helyi kultúrák egymás mellett élését képzeli el, és a szolidaritáson alapszik. Ez utóbbi és a fenntarthatósági modell elébe megy a változásoknak, míg a másik kettő inkább válaszokat ad azokra.
1. forgatókönyv: Globalizáció (pozitív)
A világ a globális társadalom irányába alakul, a fejlődés legfontosabb hajtóereje továbbra is a verseny és a gazdasági növekedés.
A globális társadalom az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodik, megelőzi a további változásokat, s mindezt a tudományos-technikai válaszokon, a piaci mechanizmusokon keresztül éri el.
A megoldások nem fékezik, sőt, tovább növelik a gazdasági növekedést.
A fosszilis energiahordozók felhasználását sikerül helyettesíteni a nap, a szél, a geotermikus és a második generációs biomassza-hasznosítási eljárásokkal.
A növekedést sikerül elválasztani a környezeti terhelések növekedésétől és a szociális problémák halmozódásától.
Erős globális kormányzás alakul ki.
A technooptimista felfogás győzedelmeskedik.
2. forgatókönyv: Globalizáció (negatív)
Az emberiség súlyosbodó problémákkal küzd, egyre szélsőségesebb éghajlati körülmények jelentkeznek.
Az emberiség nem tud megküzdeni az időjárási szélsőségekkel és azok következményeivel (árvíz, aszály, bizonytalan terméskilátások); csökken a biológiai sokféleség, csökkennek a természetes ökoszisztémák szolgáltatásai.
A gazdasági növekedés lelassul, a tőkeallokációra alapozott növekedés kudarcot vall.
Az ellátó rendszerek összeomlanak.
Az emberiség nem tudja kielégítő mértékben helyettesíteni a fosszilis energiahordozókat.
Átrendeződik a politikai erőtérkép, új feszültségek keletkeznek.
Minden műszaki megoldás újabb környezeti és szociális nehézséget szül.
A létfeltételek romlanak, az életszínvonal jelentősen csökken.
Nem alakul ki globális kormányzás, s a nemzeti kormányok sem képesek kontrollálni a folyamatokat.
Globális szinten létrejön a káoszpont, a problémák megoldásai finanszírozhatatlanok.
3. forgatókönyv: Lokalizáció
A problémák elszabadulnak, sem globális, sem nemzeti szintű megoldást nem nyernek.
A legtöbb problémára helyben kell kitalálni a megoldást.
A problémák súlyosak: éghajlatváltozás, élelemhiány, energiahiány, az ellátórendszerek összeomlása.
A helyi válaszok megtalálása egyenetlen, jelentős különbségek alakulnak ki a különböző közösségek között, ez konfliktusok, erőszak forrását hordozza.
Hosszú időt vesz igénybe a helyzet normalizálódása.
4. forgatókönyv: Glokalizáció (a globalizáció és lokalizáció összeegyeztetése)
A szubszidiaritás működik (globális kormányzás az emberiség közös ügyeiben, döntési szabadság lokális szinteken).
A globális együttműködés kiegyensúlyozottá válik (az export-import a szükséges mértéken működik).
A szociális különbségek csökkennek.
A világot az együttműködés jellemzi.
Az együttműködés mentén sikerül megtalálni a válaszokat a környezeti, társadalmi problémákra és az energiagondokra.
Értékalapon működik mind a globális, mind a helyi társadalom.
Hogy a négy forgatókönyv közül melyik fog bekövetkezni, az is a jövő titka, de annyi már most bizonyos: mindenkinek cselekednie kell a kedvező változásokat garantáló intézkedések érdekében, gyermekeink jövőjének biztosításáért.