Az RMDSZ (nem tudom, melyik fórumán, milyen alkalomból tartott) felső vezetésének tanácskozásán (?) elhangzottakról a Realitatea tévé február 4-ei hírműsorából értesültem. Ezzel kapcsolatosan néhány kérdésem és megjegyzésem lenne.
Miért, ki ellenében kell védelmezni a Szövetséget? Ki a belső, ki a külső ellenség? Ellenséget mondok, mert úgy gondolom, az ellenzékkel szemben nem védekezni kell! A "védelmezésre" talán nem lenne szükség, ha a szervezet valójában érdekvédő szövetség lenne, lemondana a diktatórikus vezetési stílusról (azt hittem, ez a módszer egyszer s mindenkorra megbukott nálunk, és lassanként eltűnik; tényleg annyira bunkók lennénk, hogy szükség van rá?), nyitottabb lenne a tagság, a másság irányában, lemondva a mellőzésről, esetenként a kizárásról a "fősodorban" nem elfogadott vagy megtűrt vélemények kinyilvánítása esetén. Ha végre-valahára úgy nyílna ki az a bizonyos ernyő, hogy látható is lenne, mi van alatta, akkor talán egy találóbb nevet is lehetne adni a szövetségnek, például lehetne a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége.
Gratulálni szeretnék Markó Bélának és csapatának a tanügyi törvényért, de csak abban az esetben, ha a szövetség elnökének kijelentése — "...ilyen (jó?) tanügyi törvény a Kárpát-medencében az utóbbi száz évben nem született..." — igaz is lenne! Vigasztaló lehetne ezt az illetékesek és érintettek részéről hallani! Laikus vagyok a témában, megsérteni sem akarok senkit, ezért megkérdezem őket: igaz a kijelentés? Vajon mit akart mondani Kelemen Hunor azzal, hogy "én nem vagyok Markó Béla"? Biztatni akart, vagy fenyegetni?
Koalíciós, azaz szövetségen alapuló politizálást ellenzékből is lehet folytatni (azt hiszem, még Romániában is!), nem kellett volna a tagság jó részének kiábrándulását, elveszítését kivárni! Nem szabadott volna veszélybe sodorni a további parlamenti képviseletet!
Ferencz László, Sepsiszentgyörgy
