Milyen együttes az, amelyiknek Próba Után Lacikánál Borozunk a neve? Akinek elsőre nem ez a kérdés jut eszébe, az vagy bennfentes vagy sznob. Mert hát ilyen névvel lehetne a lakodalmas rock veretes képviselője, de legmélyebb, már-már hallgathatatlanul underground is.
Kovács András Ferenc a PULB zenekarral
Viccből vett hasonlattal élve: na, ez egyáltalán nem olyan. A PULB egy jó sepsiszentgyörgyi banda, amelyre ugyanúgy büszkék lehetünk, mint a Laudate kórusra vagy az M-Stúdió Mozgásszínházra. Egyszóval gazdagok vagyunk, de a PULB Képeslap a semmiből című lírai koncertje kincseinek egy része ,,importból" származik. A Kovács András Ferenc költő Jack Cole daloskönyve című kötetének anyagából építkező produkció vitorláit egyrészt a költészet, másrészt a zene dagasztotta, s vitte bő egy órán keresztül az izgalmas végtelen felé.
Az utazást a szerző is roppant mód élvezte. Másodszor látta az előadást — ezt az előadást, mert az azt követő beszélgetésen elárulta, hogy eddig legalább nyolc Jack Cole-lal találkozott —, lába ellenállhatatlanul mozgott a blues vagy rock ritmusára, arca megrándult egy-egy zenei ötletre. Márpedig akadt ilyen bőven, hiszen Jack Cole-t igazából senki sem ismeri, s ez a megfoghatatlanság előnnyé is változhat. Jack Cole fiktív, KAF nyelvhasználatából megteremtődő — szándékosan használom a folyamatos jelen időt, hiszen bár évek óta nem jelentkezett, bármikor felbukkanhat — személye, és a mindezt beatbe, popba, rapbe átértelmezett Rimbaud-összeállítás bizony sok kellemes fáradtsággal járó munkát ad a kötetet olvasó vagy a koncertet végighallgató, érteni és értelmezni vágyóknak.
A csapat — Márton Lóránt (ének, gitár), Tinca Teddy (gitár), Éltes Áron (fúvós hangszerek, ének), Tóth Laci (basszusgitár, ének) és Csurulya Árpád (dobok) — sokat tesz a feladat könnyítése érdekében. Színvonalas hangszerkezelés, remek átkötő szövegek, cseppet sem izzadtságszagú gagek emelik ki az előadást a verséneklés kategóriájából. Jack Cole csak örülhet, hogy ilyen kompániába sodorta jósorsa, ahol barátok, de legalábbis jó szándékú emberek veregetik meg a vállát, majd segítik ki az asztal alól. És nem utolsósorban igyekeznek segíteni neki abban, hogy ráérezzen: milyen ronda helyen kénytelen ő élni a mi jó kis Transylvániánkhoz képest, ahol cseppet sem talány, ami Jack Amerikájában örökké az: ukrán és kopt nem érti, mitől vinnyog a tibeti. A többi értelmezést meg — ahogy KAF fogalmazott — hagyjuk meg a filológusoknak.
