A Háromszék bélafalvi találkozójának ünnepélyes hangulatát a helyszín, a felújított óvoda- és iskolaépület, a rendezvényt ének- és versműsorszámaival élénkítő, ünneplőbe öltözött gyerekcsapat és természetesen a szerkesztők bemutatkozása után a lapot elemző jelen levő felnőttek alapozták meg. Köztük a helybeliek mellett kézdiszentkeresztiek is, akik lapunkat újabb találkozóra invitálták Polyánba.
Az említett körülmények a magamféle tollforgatónak azt juttatják eszébe, hogy ezeket az apró falvacskákat az őrült, magát a Kárpátok Géniuszának képzelő diktátor és lényaló fullajtárai el akarták pusztítani. És ennek mintegy ellenpontozásaként lám, micsoda melegséget és családiasságot tud sugározni ez az egyébként létszámában stagnáló falucska. A tanodát valósággal újravarázsolták, bebútorozták, a falakat mesefigurákkal festették, a szemléltető eszközök sokasága éppen csak meg nem szólal, hogy nyelvünk építkezési törvényeit a tanórák és óvodai foglalkozások szünetében is emlékezetünkbe véssék. Az intézménynek nevet adó Tuzson János őrnagy, a falucska büszkeségének emlékét gazdag fotóanyaggal illusztrálják. A Nyergestető és több 1848—49-es csata hőse a székely kitartás, az ellenálló hősiesség mintaképe.
Mondtam is, hogy a földrajz és a történelem anyanyelven történő tanítását itt már az országos törvénykezés megváltoztatása előtt megkezdték.
A találkozón Tuzson János mellett természetesen szó esett a település más hírességeiről is, a börtönben mártírhalált szenvedett Fekete János (1885—1952) gelencei plébános, szentszéki tanácsos, kézdi-orbai főesperes, az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapító tagjáról, akit koholt vádak alapján koncepciós perben ítéltek el. A falucska harmadik híressége Orbán Lázár, a polyáni Csűrmúzeum létrehozója (1905—2007). Becses értékű csűrmúzeumi gyűjteménye nemcsak a szerzetesi élettől a budapesti fémműves szakmán át a bélafalvi kaszafáncból bicskát készítő mesterség művelőjének emlékét, hanem Felső-Háromszék népi mesterségeinek hagyományait is őrzi. Sőt, ezen túlmenően Lazi bácsi támogatta az Orbán Sámuel által 1726-ban épített bélafalvi sarokereszes, több osztatú, akár ma is lakható zsindelytetős háznak a csernátoni Haszmann Pál szabadtéri múzeumrészlegéhez juttatását. A bélafalvi népi örökségből a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba is került nagy értékű emlék: egy valamikori olajüttető.
A bélafalvi tekintélyes hírességek lajstromát bővíti az igen aktív közéletet élő Boldizsár Béla, az erdélyi nagycsaládosok egyik alapembere — egyébként a Háromszék-találkozó szervezője —, a felső-háromszéki honvéd hagyományőrzők minden ünnepségen jelen levő, tipikusan székely arckarakterű férfiembere, aki újságtudósítói mivoltával is próbálja pótolni mindazt, ami a lexikonokból vagy a Földrajzi Nevek Etimológiai Szótárából kimaradt — ezek meg sem említik a falu nevét. Egyébként e hiányokat Kiss Melinda tanítónő is pótolja oly módon, hogy Bélafalva elektronikus honlapján ízes nyelven megfogalmazott és gazdag fotóanyaggal illusztrált településbemutatót szerkesztett.
A falucska színmagyar lakosságú, és ami bennünket meglepett, az iskolás gyerekek élénk aktivitása, akik a rájuk osztott szerepen túl az újságíró-faggatásnak is főszereplői voltak.
Mérsékelt önváddal azt is bevallom, hogy engem eddig Bélafalva kapcsán Tuzson János őrnagy — később alezredes — személye foglalkoztatott, akinek életútját és ennek tanulságait magyarhoni lapokban is ,,futtattam", kapcsolataimat a Tuzson-leszármazottakkal is építgettem, és most annak örvendezek, hogy bár rendezvényünkre estebéd idején került sor, ráláthattam egy tipikus felső-háromszéki falu külső-belső arcára.
