Mostani hadai élén ágyúit hegyezvén megcélozná a kézdiszentkereszti polgármesteri hivatalt, ahová Bélafalva is tartozik. A bélafalviak egy része, de mások is legszívesebben megfojtanák egy kanál vízben a polgármester asszonyt. Erősen lövögetik. Talán még mesterlövészt is alkalmaznának, akivel ki-, meg- vagy lelövetnék. Ez viszont igen nehéz feladat lenne, mert őt meglehetősen nehéz meg- vagy eltalálni. Nagyon keresett személyek vagy akiknek veszélyben az életük, akárcsak az övé, még maroktelefont sem használnak, mert a műholdas rendszer állandóan követi a bunkofont, és így viselőjét is. Ezért az illető könnyen eltalálható vagy felrobbantható. Ezt elkerülendő vagy nincs mobiltelefonja, vagy nem akarja elárulni létezését. Titkárnője (miért nincs titkárja?) cerberusként őrzi tartózkodási helyének titkát.
De végül is, ki tudja, a polgármesternő talán maga mellé tudná állítani Tuzson őrnagyot, akkor pedig nem lehet megjósolni, mi is történne. Sajnos (vagy szerencse?), az ágyúk már nincsenek meg. A harc heve is időnként alábbhagy. Csak egy-egy plakátháború lobban fel Bélafalván és környékén. De az aztán sokáig senyved az igazságszolgáltatás útvesztőiben. Muníció a harchoz mindig kerül, de az ágyúkból harangot öntöttek, így az ágyúszóból mára csak a harangszó maradt, meg sok-sok harangozás és félreharangozás. Az is megtörténik, hogy a harangokat sokszor és erősen verik félre, s a honvéd őrnagy emiatt nem tud rendesen pihenni sírjában. No meg azért sem, mert a Háromszék február 22-i számában a róla elnevezett iskolát átkeresztelték Tuzson Józsefre. Aztán 23-án ismét vissza Jánosra. (Így a Háromszék két malacot is fizet, s az áldomást is meg kell inni!)
Az is lehet, ha hősünk feltámadna, nem állna egyik szekértábor pártjára sem, hanem felmenne a Perkő tetejére, onnan figyelné a lenn történő eseményeket, a harci és harcias cselekményeket. Látná, hogyan zajlik az élet Bélafalván és környékén. Örülne, mert a kézdiszentkereszti iskolának már neve is van. És van új polgármesteri hivatal. Kultúrotthon, és a víz bele van vezetve, de ki belőle nincs hová folyjék, ezért nem is folyik. Nem örülne annak, hogy már nem errefelé töltik a Nemere borvizet. De annak igen, hogy emiatt a községbeliek kénytelenek inkább szilvapálinkát inni a jeles eseményekkor, ami ugyancsak megemeli a harci kedvet. Víz ugyan van, aminek elvezetése sokszor, ha az eső nagyon esik, némelyeknek rosszul esik. Lehet, hogy azt tanácsolná a negyvennyolcas hős, ha nincs hová elvezetni, akkor palackozzák, így hasznot is hozna, ahelyett hogy vitát és széthúzást okozzon. Sajnálattal látná, hogy nincs, amivel kavicsozni az utakat. Mivel a községben sok a kőfaragó, azt tanácsolhatná, hogy faragott kővel kövezzék ki, akár a Római Birodalomban kétezer évvel ezelőtt. Az hamarabb menne, mint a kavicsozás. És nem harcolnának, mint most, hogy ki terítse el a kavicsot. Dagadhat a mája viszont, ha látja, hogy az itteniek mennyire szeretik a közmunkát: a kavicsterítést és a vízelvezetést. Örvendhetne annak is, hogy van már Kézdiszentkereszten fogorvosi rendelő. Bizonyára sorrendet állítana össze, hogy mikor jelentkezzék, akinek a méregfogát ki kell húzni. Természetesen Bélafalva lakóinak is ide kell járniuk. Megnyugtató lehet számára az is, hogy bár nincs a községbelieknek fájuk, sikerült energiafűzt ültetni, és ez nagyon gyorsan nő. Így az elégedetlenkedő faigénylők, ha nem is kapnak egy egész rönköt, egy-egy fűzcsigolyát azért igen. Ennek nagyon jó a fűtőértéke, és gyorsan nő. Az is lehet, hogy ezt el sem tüzelik a falutársak, hanem arra használják majd, hogy egymás hátán elverjék vele a port. Könnybe lábadt szemmel nézné, amint a róla elnevezett hagyományőrzők szeme láttára gyakorlatoznak. Ezeknek vezére szerény csapata és gyerekei élén védi a székelyeket az elfogyástól, és így a kipusztulástól. A bélafalvi B. Béla saját bevallása szerint embert farag gyerekeiből. Ha másképp nem megy, láncfűrésszel és baltával. Azt sem titkolja, hogy nem saját kezűleg csinálta minden gyermekét. Nem csoda, hogy sok gyereke van, mert mindig pajzán gondolatai támadnak. Többek között azt is állítja, hogy ő a napot csecserészéssel kezdi. Ezt a tehenek is nagyon élvezik, ugyanis minden reggel megfeji őket. Első a munka, aztán a szórakozás.
Szomorúan látná viszont Tuzson János urunk, hogy bár a közlekedés sokat javult, a vasút felvirágzása után a hanyatlás állapotába került. Lehet, hogy ágyúval lövetné szét az állomásépületeket, mikor éppen szorgos kezek tovább rontják-bontják.