A napokban elsőként Torockótól Kovásznáig, tehát a marosvásárhelyi rádió hullámhosszán röppent világgá a hír: "...a háromszéki önkormányzat januári ülésén vitatja meg a Szülőföld Alaphoz benyújtandó pályázatról szóló tervezetet, mely szerint a kampány 1,3 millió forintba kerül, ebből 800 000 forintot hívnak le a Szülőföld Alaptól, a különbözet a megyei tanács önrésze, a mintegy 2000 eurós önrész a személyzeti költségeket fedezi. A határozattervezetben megfogalmazott indoklás szerint magyar űrlapokat nyomtatnak, amelyek segítik az önkormányzat és a polgárok közötti kapcsolattartást." Nos, autonómiavitáktól fűtött hétköznapjainkban a fenti rádióhír margójára jegyzem a következőket.
Egy falusiak számára írt kalendáriumban (Falvak népe naptára, 1952, a Magyar Népi Szövetség kiadványa) mélyen a lapok közé helyezve, hogy ki ne hulljék, a cédulára találtam: ADEVERINŢĂ DE MONTĂ Nr... FEDEZTETÉSI IGAZOLVÁNY. A mindössze 10 x 15 cm méretű cetli kétnyelvű. Román és magyar nyelven folyamatosan-logikusan-párhuzamban követhető a szöveg, amely — nem utolsósorban — grammatikai értelemben is kielégítő, mindkét nyelven. A ceruzabejegyzés szerint a Virág nevű, kétéves tehenet (szimentáli faj) 1952. 7. (?) hó 23-án a Rudi nevet viselő, négyéves, ugyancsak szimentáli bikához kísérték a zágoni fedeztetési állomásra. A korabeli zootechnikus (akkoriban: "állomásvezető") aláírása is kibetűzhető. A cédula hátlapja (aktualitás híján) kitöltetlenül áll, de itt is szembeötlő a szöveg kétnyelvű megfogalmazása.
Figyeljünk arra is, hogy a fejlécen Judeţul/megye felirat szerepel. Vajon még az 1950. szept. 6-án elrendelt új közigazgatási-területi felosztás, az ún. "rajonálás" előtt nyomtathatták? Egyben bizonyosak lehetünk: néhány évvel a földvári haláltábor és egyéb szörnyűségek után és pár nappal (!) a Maros Magyar Autonóm Tartomány létrehozását elrendelő "székelybarát" sztálini ukáz előtt már lehetőségünk adatott az anyanyelvünkön történő ügyintézésre, legalábbis falusi környezetben. De vajon mi okból csakis állat-egészségügyi berkekben? Mert ugyancsak a kalendáriumba rejtve találtam egy mezőgazdasági adókötelezettségi értesítést is: "ÎNŞTIINŢARE DE PLATĂ Nr. 35/V. din 15 iulie 1952" Ez már kizárólag románul, ridegen tudatja Virág gazdájával az évi "csekély" 2447,14 lejes adóterhét, tételek szerinti felbontásban. Dilemmás a közelmúltbéli romániai "magyar világ", nemde? És ha már itt tartunk, engedtessék meg néhány tanulságos kuriózumot közkinccsé tennem a "kincses" kalendáriumból!
Ott, ahol a kis cédula lapult (augusztusnál, napkelte, holdtölte és egyebek társaságában), a Nevezetes évfordulók rovatban a következő olvasható: "1950. augusztus 22-én jelent meg az a törvényrendelet, amely a brassói dolgozók kérésére Brassó város nevét Sztálinvárosra változtatta." Kérdezhetnénk mai naivitással: vajon a "brassói dolgozók" körében a románok és magyarok mellett szászok is kérelmezték — nemzeti büszkeségük — Corona városának névváltoztatását? (Ha igen, akkor... megérdemelték. Egyetértünk?) De csemegézzünk tovább. A 158. oldalon olvasható cikk címe: A Bolyai Tudományegyetem az Ötéves Terv és a Villamosítási Terv szolgálatában. Ebből idézem: "...a kémia karon új gyógyszerek előállításával és ásványvizek hasznosításával kapcsolatos kutatások vannak folyamatban. (...) Geológusaink és földrajzosaink részt vesznek a vízi erőművek létesítésével kapcsolatos feltárásokban. (...) Figyelemre méltó munkát fejtenek ki a Bolyai Tudományegyetem tantestületének tagjai az elemi és középiskolai magyar tankönyvek szerkesztésében." Nota bene: borvizek hasznosítása, magyar tankönyvek stb. (Akkortájt már csillagösvényen lett volna A borvíz útja?)
A közelmúltban lezajlott sepsiszentgyörgyi közvélemény-kutatás utórezgéseként talán érdeklődésre tarthat számot a Színházaink a kultúrforradalomban című írás is, mely betekintést enged a korabeli négy magyar színház és egy magyar opera munkálkodásába. Műsorukon — Csehov, Rahmanyinov, Kornejcsuk, Davidoglu, A. Baranga és Lucia Demetriade mellett — már Sütő András neve is szerepelt (Mezítlábas menyasszony), de nem hiányzott Szigligeti Liliomfija, Móricz Zsigmond Úri murija, továbbá Molière-től a Férjek iskolája és A fösvény, s végül Shakespeare Rómeó és Júliája. Három opera-előadást láthatott a néző: a Bahcsiszeráji szökőkút című balettet, Bizet Carmenjét és Erkel Bánk bánját. Az 1950—51-es évadban az öt társulat összesen 1300 előadást tartott, mintegy 800 000 (azaz: nyolcszázezer) nézőt szórakoztatva.
De mielőtt könnyekre fakadnánk a nosztalgiától, ideje az ébredésnek! A kalendárium 75. oldalán található politikai elmélkedéstől enyhén szólva elzsibbad az elménk. Címe: A Magyar Népi Szövetség szervezeteinek legfőbb feladata. Nosza, olvassunk bele! Lássuk, mivel is foglalkozott korabeli romániai magyar "ernyőszervezetünk"? "A dolgozó magyar parasztságot ma már nem lehet mételyezni az elvtelen magyar egység, a kizsákmányoló és a kizsákmányolt természetes egységének jelszavával. (...) A Magyar Népi Szövetség Zágon községi szervezete, a kultúrotthon termét zsúfolásig megtöltve, a tagság előtt leleplezett és kizárt huszonhat kulákot..." (Horribile dictu: ez Erdély-szerte így történt!)
Mindezek óta hatvan év telt el. Megkockáztatom a kérdést: manapság — idejekorán kampányizzadság-szagú, inkább lármás, mint céltudatos "autonómiaharcunkban" — mennyivel is állunk előbbre a... (Virág faránál)? A napokban ugyanis egy internetes bejegyzésben (Erdely.ma) arról értesülhettünk, hogy a romániai közigazgatásban leggyakrabban használt hivatalos formanyomtatványok több száz (!) magyar változata már régóta ingyen letölthető a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet honlapjáról. Nyelvi helyességüket Péntek János egyetemi tanár és Benő Attila egyetemi adjunktus lektorálta a nemes feladathoz illő szakértelemmel, elhivatottsággal.
"A nyelvi charta értelmében a formanyomtatványok kisebbségi nyelven való hozzáférhetővé tétele az állam kötelezettsége. (...) Oly gazdagok lennénk, hogy újból költhetünk arra, amit már mások előttünk elvégeztek?" — teszi fel a kérdést a témában ugyanvalóst jártasnak látszó hozzászóló a Szülőföld Alapról célba vett 800 000 forintnyi anyaországi közpénz és a Kovászna megyei, válságköltségvetésből félretett 2000 euró szomorú jövőjét firtatva. Fájdalmasan igaza van! Egyetértünk?
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
