Igen, a dalai lámának kellett eljönnie, hogy minden köntörfalazás, udvariaskodás nélkül emlékeztessen bennünket: keresztény kultúránkból igencsak eltűnt a munka kultusza. Hogy esetleg fölöslegesen imádkozunk a éhezőkért, amikor termőföldjeink nagy része parlagon hever, hisz istenünk a munkánk gyümölcsét áldja meg, nem a munkanélküli-segélyt.
Emlékezhetnénk arra, hogy apáink sok gyermekkel, kétkezi munkával minden talpalatnyi földet megdolgoztak anélkül, hogy ismerték volna a nyugdíjat, gyermeksegélyt, szociális juttatást, uniós támogatást — mi pedig állig gépesítve, nagy hasú kezeslábasban nem vagyunk képesek megtermelni mindennapi kenyerünket. A mély gondolkodású dalai láma kíméletlen szavai csak a drámai valóságot közlik: térségünk anyagi javait nagyrészt keletről importáljuk, mivel mi már majdhogynem semmit nem termelünk. Így gyűlt össze rengeteg kölcsön kapott dollár és euró Kínában, amivel a szorgalmas keletiek hiába jönnek vissza hozzánk, mert nincs, mit venniük tőlünk. Ez a válság. Ilyen egyszerű. És ha valaki azt feltételezi, hogy ezt az állapotot valamely zseniális gazdasági szakember vagy politikus egyetlen intézkedéssel meg fogja szüntetni, az nagyot téved. A válság tovább fog tartani, mi meg továbbra sem mondunk le kényelmes életünkről, hisz jönnek a választások, és majd akkor egy másik kormány megemeli a béreket...
A dalai láma kemény szavait hamar szőnyeg alá seperte a sajtó, pedig a világ ilyen egyszerűen működik, ahogy ő él és gondolkodik. Minden vallás valahol ugyanabba az irányba mutat, a több ezer éves keleti kultúra alapja is a munka, a hit és a család, ami átsegíti az emberiséget minden nehézségen. Kár, hogy mi ettől annyira elfordultunk, és elfelejtettük, hogy az elvégzett munka öröme nem talál a pénzszerzés örömével. A láma szerint a társadalmunkat átszövő emberi tulajdonságokra érdemes odafigyelni: a kapzsiság, a spekuláció, a tudatlanság és a félelem. Kell ennél lesújtóbb diagnózis? A pénz elkápráztató kényelmében szunyókáló gyermektelen nemzetek tökéletes jellemzése, hogy a munka és a tanulás csak színjáték, a hitélet pedig anyagi érdekekre degradálódott. Ismeretes, hogy a tisztességes munka lelkiségében pozitív emberi tulajdonságokkal párosul. Talán érdemes lenne apáink egyszerű házaiban megállni egy pillanatra — szégyenkezve olvashatjuk, mire tanítottak: Hol hit, ott szeretet, hol szeretet, ott béke, hol béke, ott áldás, hol áldás, ott Isten. Hol Isten, ott válság nincsen...

Csiszér Ábel Lőrinc, Sepsiszentgyörgy