Az 1877-ben Szentgyörgyön született Diószeghy László nyolcvan esztendővel ezelőtt adományozta a múzeumnak 2085 fajt képviselő gyűjteményét, melyet a csütörtökön megnyitott kiállításon két hónapig láthat a közönség. Köztük Diószeghy által felfedezett példányok is, mint a bagolylepke, melyet a Magyar Nemzeti Múzeum neves lepkeszakértőjéről, Schmidt An­talról nevezett el, illetve mára már kipusztul fajok.
Különös korabeli ereklyéket is kiállítottak: lárvagyűjtő és -nevelő doboz, vegyszeres üvegek, lepkeháló, Diószeghy naplója, képeslapok, szakdolgozatok. Kocs Irén muzeológus, a kiállítás kurátora és Kovács Sándor gyógyszerész, lepkegyűjtő — akinek édesapja, dr. Kovács Sándor, a múzeum néhai munkatársa 1963-ban kezdte meg a hatalmas anyag feldolgozását és katalogizálását, aminek eredménye később vaskos kiadványban öltött testet — a megnyitón hangsúlyozta, fajgazdagsága mellett Diószeghy László gyűjteménye a lelőhelyek (hatvan hazai és tizennégy külföldi) változatossága miatt is roppant értékes dokumentuma a hazai lepkefaunának. Érdekesség, hogy természettudományos munkáját autodidaktaként végezte, míg a festészetet a müncheni akadémián tanulta (egy portrét és három tájképet őriz tőle a Gyárfás Jenő Képtár), mégis inkább tartott kapcsolatot Európa neves természettudományi múzeumaival, mint képzőművészeivel.